Kutyafajták a háború előtti Magyarországon
A törzskönyvezés kezdetétől (1879) a II. Világháború végéig Magyarországon körülbelül 110 kutyafajtát honosítottak meg, illetve tartottak nyilván. Az, hogy mikor melyik mekkora létszámban volt jelen, – akárcsak ma – folyamatosan változott.
A történelmi események, a társadalmi változások, az eredeti funkció visszaszorulása és sok egyéb tényező is befolyásolta/befolyásolja egy fajta sorsát, népszerűségét. Csak nagyon kevés olyan fajta volt, ami kifejezetten nagy létszámban, sok évtizeden át követhető hazánkban. Ezek közül is kiemelkedik a sima- és drótszőrű foxterrier illetve a német juhászkutya, melyek felfelé ívelő karrierje a háború után is folytatódott.
Egy fajta jelenléte attól kezdve követhető nyomon valójában, amikor hivatalos nevet kap, és megjelenik róla az első fajtastandard. A tiszta vérben való tenyésztés, a pontos nyilvántartás csak ezekkel valósulhat meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek a fajták korábban nem voltak jelen az országban, de konkrét adatok nélkül semmi sem bizonyos.
A kezdeti időszakban és még jó pár évtizeden át, egyértelműen a vadászkutyák voltak porondon, hiszen a szervezett keretek közt való tenyésztés kialakulását a vadászó közösségnek köszönhetjük. Az agarászat terjedése során a magyar agár mellett meghonosított angol agár, és még pár agárfajta (pl. lengyel, perzsa, orosz) után, számtalan vadászkutya fajta érkezett az országba.
