Belépés csak hatvan centiméter felett

Szigorúan véve ez is lehetett volna az első Nagy Agarak Napjának jelmondata, hiszen a vecsési kutyaiskolába szervezett találkozón ír farkasagarak, orosz agarak és skót szarvasagarak adtak egymásnak randevút május másodikán. De mert a nagy agaraknak a szívük is nagy, szívesen látták a kisebb társaikat is.

Az ötlet, hogy, hogy ezúttal ne kiállítást vagy futóversenyt rendezzenek az agaraknak, hanem egy olyan majálist, ahol e nagytermetű fajta rajongói jöhetnek össze, a hódmezővásárhelyi Hód Dog Kutyabarát Egyesület (elnöke Benkő István) Agár Szakosztályának tagjainak fejéből pattant ki. Kútvölgyi László szakosztályvezető azt mondta, egy ilyen agaras nap nem csak arra jó, hogy szórakozást jelentsen kutyának és gazdának, kiváló alkalom arra is, hogy a négylábúak szocializálódjanak, a kétlábúak tapasztalatot cseréljenek, szakemberekkel találkozzanak, mindeközben jótékonykodjanak is. A rendezvény bevételét ugyanis a gazdátlan, vagy rossz sorsú agarak mentésével foglalkozó Szent Ferenc Állatotthon Alapítvány kapja, tette hozzá a szakosztályvezető.
A rendezvény napján jó néhány szőrös résztvevő igen korán kelt, hiszen érkeztek nagy agarak Győrtől Hódmezővásárhelyig és Tatabányától a dallamos nevű Kovácsszénájáig az ország minden részéről. A belépésnél két fontos szabály volt: az eb legyen agár – ez alól azért akadt kivétel – és legyen oltási könyve, benne az igazolással az érvényes veszettség elleni oltásról – ebben a kérdésben viszont nem volt pardon. A bejáratnál minden eb welcome-pakkot kapott, benne finom falatokkal és kutyáknak haszontalan, ellenben a gazdiknak kedves apróságokkal. Az elmúlt napok zivataros időjárása után az első találkozót gyakorlatilag végig a kegyeikbe fogadták az égiek: szikrázó napsütés kísérte majdnem a zárásig a rendezvényt. Ennek megfelelően igen kapósak voltak az árnyékos helyek, hiszen annyi szőrrel és akkora testtel, mint amennyi és amekkora a nagy agaraknak van, hamar kimelegszik az ember. Izé, a kutya.

A hivatalos megnyitón Kútvölgyi László üdvözölte a megjelent több mint kéttucatnyi nagy agarat és az őket kísérő kétlábúakat, valamint a rendezvény vendégeit, a fóti Károlyi István Gyermekközpontból érkezett fiatalokat. Majd jöttek egymás után a programok. A sort a flyball bemutató nyitotta, az itt „fellépők” feladata az volt, hogy négy akadály végéből indulva először elfussanak az elöl lévő berendezésig, amely a kutyatappancs határozott dobbantására teniszlabdát bocsátott ki. A labdát először is el kellett kapni, aztán szélsebesen elfutni vele az akadályok túlsó végén hangosan buzdító gazdáig.
A repülő labdákat a kutya-fizioterápiás előadás (Galántai Viktória és Tassy Petra) és bemutató követte. A szakemberek elmondták, ez egy viszonylag fiatal terület idehaza, három éve honosodott meg az ebek ilyen, az emberekéhez hasonló ellátása. Elhangzott az is, a versenyző, nagy erőt kifejtő kutyáknál ugyanúgy szükség van a bemelegítésre, majd munka után a nyújtásra, mint az embereknél. A különféle sérüléseket, izomhúzódásokat, -letapadásokat egyebek mellett masszázzsal, különféle speciális gyakorlatokkal, vagy például a fitneszből ismert fitball használatával lehet kezelni.

Ami a nagy agarak egészségét illeti, a helyszínen tartózkodó dr. Börcsök Balázs állatorvos elmondta, a természet úgy intézte, hogy a vadászatra termett fajta az igénybevételnek megfelelő testfelépítést kapjon, vagyis ezek az ebek semmivel sem érzékenyebbek, mint a más fajtákhoz tartozóak, és több probléma sincs velük. Az viszont igaz, hogy a nagy méretből adódó hátrányokkal küzdenek, így gyakori náluk a szívbetegség.
A találkozón szakértő beszélt arról is, milyen tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy egy négylábúból terápiás kutya lehessen. A hozzáértő szem már egy ötnapos kölyökről el tudja dönteni, hogy alkalmas-e arra, hogy felnőve speciális igényű, speciális viselkedésű embereken segíthessen.
Minthogy egy tőről metszett majálisról volt szó, nem csoda, hogy az arcfestő (Veres Ildikó) jóvoltából a vecsési kutyaiskolában megjelentek a pillangók, a katicák, de ott volt minden eshetőségre felkészülve Batman és a Pókember is. Utóbbi két szuperhősnek végül nem akadt dolga. Akadt viszont Gáspárné Salamon Erikának és Kovács Szilviának és a sok segítő kéznek, akik mindvégig azon szorgoskodtak, hogy minden a lehető legnagyobb rendben menjen. A rajzverseny zsűrijének se volt könnyű dolga, hiszen a gyerekek szépen lerajzolták a nap eseményeit, a műveken kivétel nélkül szerepelt legalább egy méretes agár. Az sem maradt hoppon, aki az elméleti tudását akarta tesztelni, jó néhány fajtatörténeti kérdést összegyűjtöttek a szervezők az írfarkasokról éppúgy, mint az orosz agarakról és a skót szarvasagarakról.
A találkozó egyértelműen leglátványosabb része a coursing, vagyis az agárfuttatás volt. Ehhez a Szent Ferenc Állatotthon hozta a szükséges berendezést. A kiépített pályán, a kötél végén nyúl helyett természetesen csak műanyag szalagok voltak, a húzás sebességét az állatotthon agármentésért felelős vezetője, Nagy Henrietta szabályozta. Elmondta, öt év alatt ötszáz-ötszázötven agarat mentettek meg, ez azt jelenti, hogy átlagosan háromnaponta segítenek egy-egy állaton. Van, amikor erdőben eltévedt, hurokba lépett jószágot mentenek, máskor lefülelt orvvadász kutyáját viszik el, akad, hogy tenyésztőtől rossz helyre eladott, vagy nem megfelelő idegzetű agarat vesznek magukhoz. Az azonban biztos, hogy az első Nagy Agarak Napján csupa-csupa boldog és családtagként szeretett négylábú gyűlt össze Vecsésen. A műnyúl rutinos és kezdő futókat egyaránt izgalomba hozott, az azonban vérmérséklettől függött, hogy ez az izgalom meddig tartott. Az állatotthon két kis agara villámgyorsan űzte a „prédát”, végig a pályán, a nagyok méretükhöz illő méltósággal és sebességgel futottak a csali után – nem feltétlenül a célig…hiszen annyi érdekes néznivaló akadt a pálya szélén, meg a közepén, meg a másik végén…és ezek ráadásul nem is mozogtak olyan gyorsan. Pedig látványnak a nagyok mozgása volt a legszebb, az átlag kutyás szemében hegyomlásnyinak tűnő állatok méretüket meghazudtoló kecsességgel mozognak, futásuk pedig végtelenül harmonikus.
Minthogy a kutyákhoz gazdik, a gazdikhoz csemeték tartoztak, természetes, hogy a kisebbek sem maradhattak ki az agaras megmérettetésből. A gyerek-kutya versenyen a 0-5 éves, 5-10 éves valamint az ennél idősebb korosztály állt rajthoz egy-egy „nagykutyával”. A kicsiknél azért elkelt a felnőtt segítség, mert bár nyugodt állatokról volt szó, akadt induló, aki ki sem látszott partnere mögül. A nagyobbak már önállóan is boldogultak. A nap során az éhezés nem fenyegette a résztvevőket, a rendezők és Fejes György chéf gondoskodtak arról, hogy senki ne maradjon éhes.
A találkozó végén a legszebb rajzok készítői, a legjobb tesztek írói átvehették megérdemelt jutalmukat és gazdára találtak a tombolatárgyak is (melyeket elsősorban a Purina Dog Chow, a Trainer, a Rosmarin Zrt. és a szakosztály tagjai ajánlották fel)
Ezután mindenki hazaindult, és a résztvevők szinte kivétel nélkül arról számoltak be, hogy kutyájuk kutyául elfáradt. De kutya jól érezték magukat.