1938. január 14-én történt, hogy kutyája is elkísérte Szegedre a tanyai gazdálkodót, akit 8 napos ügyészségi fogházbüntetésre ítéltek. 

 

Nem mozdult a fogház udvaráról

A gazda gyalog indult Szegedre, és útközben vette észre, hogy a fehér szőrű kuvasz követi. Hiába kergette haza, bele kellett nyugodnia, hogy a kutya érez valamit a bajból, és osztozni szeretne vele.

Nyilván megérezte a kutyus, bogy a gazda nehéz szívvel menetel, ezért hát egyik bukfencet a másik után vetette az árokparton, majd nekifogott elkapni a farkát, aztán belevakkantott a levegőbe, közben pedig sunyin figyelte a gazdát, hogy mulat-e. Nem sok kedve volt hozzá, de azt már meg nem állhatta, hogy ennyi jószándékra el ne mosolyodjék lógó bajusza alatt. Több se kellett a kuvasznak! Mint a veszekedett, úgy vágtatott körbe, megugatta a telefonpóznát, megkergette az összes útjába kerülő macskákat, egyszóval - mi tagadás - bohóckodott... – írja a korabeli Délmagyarország.

A fogház a Széchenyi téri törvényszéki épület felső emeletén volt. Ide azonban már nem engedték be a kutyát, az őrmester visszaparancsolta azzal, hogy juttassák haza. 

A kuvasz ekkor elszaladt, és úgy tűnt vissza sem tér. Rövidesen mégis visszajött; körbekódorogta az épületet, majd leült a bejárat elé, és onnan el sem mozdult estig. Akkor aztán megkaparta az ajtót, és bement az épületbe.

A tanyai kuvasz attól kezdve a fogház lakója lett. A belső udvaron ült és szünet nélkül nézett fel a harmadik emelet ablakaira. Hiába csalogatták csonttal, hiába űzték el, nem volt hajlandó elmozdulni az udvarról.

Reggelente boldogan, csaholva rohant gazdájához, akit sétálni hoztak ki a rabtársakkal együtt. A kutya beállt a háta mögé a sorba, és ment ő is körbe-körbe a rabokkal, osztozva gazdája sorsában.

Nyolc nap után kiszabadult a gazda. Amíg a kutya az udvaron várta, ő elment anélkül, hogy megkereste volna, pedig a törvényszéki portás szólt is neki, ne hagyja ott a jószágot.

Szegény kutya, csak meg ne tudja, hogy mi történt . . .! Talán ki sem bírná ezt a csalódást. De egyelőre nem tud semmit. Csak ül az udvarban és mereszti okos szemét az ablakra és várja a gazdát, akinek kedvéért feláldozott szabadságából nyolc gyönyörű napot ... – írta a Délmagyarország.

A történetnek nem ez a vége. Kutyahősünk a hálátlan gazda távozása után napokig bolyongott a törvényszéki udvaron, és leste a harmadik emeleti ablakot, ahol gazdáját sejtette. 

A cikkek hatására végül a Szegedi Állatbarátok Köre vette pártfogásába a kutyát, akit Hűségnek neveztek el. 

Az állatbarát kör tagjainak szinte erővel kellett elcipelniük onnan a kutyát. Az elnöknőnél, a Maros utcában helyezték el, és várták, hogy Hűségnek hű gazdája jelentkezzen.