A schnauzer
Mielőtt a mai schnauzerrel bővebben foglalkoznánk, nézzünk egy rövid összefoglalót eredetéről.
Egyes kutatók szerint ősei amai Svájc, Ausztria, Németország területén talán már az őskorban ott voltak. Erre következtettek a megtalált koponyacsontokból. A középkorban schnauzer típusú kutyák biztosan éltek ezen a tájon, erre utal néhány festmény, rajz,szobor.
Az 1800-as években pedig a délnémet parasztudvarokban egyszerű falusi munkakutyák voltak. Pinschernek nevezték őket, a termetük 30-50 cmközött volt, rövid és hosszú szőrrel valamint változatos színekben fordultak elő.
A kutyatenyésztés az 1800-as évek végén indult meg, ekkor alakultak a különböző fajtaklubok. Ekkor vált szét a rövid és a hosszúszőrű pinscher útja. A pinscher klub 1885-ös alapító okirata drótszőrű pinschert, sima szőrű pinschert és törpe sima szőrű pinschert rögzít. Innen következtethetünk arra, hogy az eredeti „igazi” schnauzer a ma középnek ismert kutya. A hosszúszőrű és nagyobb termetű példányokat elkezdték „tisztán” tenyészteni és az 1894-ben megjelent Óriás Kutyaenciklopédiában írták le először a schnauzer elnevezést. Ennek jelentése pofás (szakállas). A szakáll lett a fajta jellegzetessége, kezdetben a munkája miatt volt rá szüksége. Hiszen a rágcsálóirtás volt egyik fő feladata, pofáját védte dús szőrzete a védekező rágcsálók harapásai ellen. Ezért volt kurtítva füle és farka is.
A schnauzer a mai napig nem túl sokat változott küllemében, összehasonlítva más fajtákkal. Természetesen sokkal elegánsabb, négyzet alakú a test, nyújtott a fej, rajta hosszú, dús szakáll és szemöldök.
A schnauzert nem szabad hirtelen felindulásból magunkhoz venni. Erre fel kell készülni. Kölyök korában nagyon kis szeleburdi, mindenben részt akar venni, mindenre kíváncsi. Ő nem egy édes kis szőrgombóc, inkább egy kis energiabomba. Egész életében nagyon aktív, nagyon sportos, dinamikus, nagyon nagy a mozgásigénye és nagyon jó házőrző. Nem mondhatnám csendesnek, mindent azonnal észrevesz, és ezt közli is.
Rengeteg dolga van, a legbensőségesebb pocakvakargatásból is felugrik ha észrevesz valamit, majd dolga végeztével újra ott terem a gazda ölében.
Nem szobakutya, de akkor a legboldogabb, ha legalább jutalomként néha bemehet a lakásba, a családjával szoros kontaktusban akar lenni. Ezért jó, ha részt vehet a család mindennapjaiban, ha vannak olyan programok, melyekbe bekapcsolódhat.
Ha olyan családhoz kerül, ahol az udvar tartozékának, kerti bútornak tekintik, nem családtag, nem válik belőle boldog kutya és csak gondot fog okozni.
Az udvar biztosan kevés lesz ahhoz, hogy az igen alapos és gondos szocializáció megtörténjen, lelkileg és fizikailag is kiegyensúlyozottan fejlődjön..Minden snacis gazdának javasolom, hogy járjon kedvencével iskolába. A schnauzer szeret tanulni, szinte mindenre kiképezhető, bármelyik kutyás sportban nagyon jó partner. Egyetlen dologra kell ügyelni: Csöndes szavakkal, de határozottan, dicsérettel, jutalommal, játékkal tanítsuk mindenre, mert a túl kemény kiképzés esetén megmakacsolja magát és sem neki sem gazdájának nem lesz örömteli a munka. Ha jól csináljuk, kapcsolatunk minőségileg fog megváltozni. A szeretet és a szigor adagolását különösen jól kell eltalálni. Ha túl engedékeny a gazda akkor hajlamos elszemtelenedni, de ha túl szigorú, akkor elfásul és közömbös lesz. Kell rendelkeznünk türelemmel és némi humorérzékkel is, ő egy nagyon aktív és vidám kutya egészen idős koráig. Nem érdemes korholni apróságokért, jelentéktelen hibákért. Csak az igazán lényeges dolgokat érdemes tiltani, de azt nagyon következetesen.
Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy ennél a fajtánál különösen fontos a korai és jó szocializáció. Tehát a lehető leghamarabb rendszeresen érje mindenféle hatás, ne a kerítésen belüli ingerszegény környezetben nőjön fel és éljen.
Nem való túl nyugodt, halkszavú, kifejezetten otthonülő családba. Nyüzsgő örökmozgó embereknél érzi jól magát. A kisgyerekkel akkor van igazán jóban, ha együtt nőnek fel. Úgy látom, kb. 2-6 éves kisgyermek mellett a szülőknek nagyon óvatosnak kell lenniük. Az ilyen korú kicsik általában még nem ismerik a játékszabályokat, természetesen nem úgy játszanak, mint a kutyakölykök. Ezért aztán félreértik egymást és ebből lehetnek konfliktusok. Ha baba van a családban, akkor nagyon jól össze fognak szokni. Egy sportos kiskamasznak pedig már nagyon jó társa szinte mindenben. Megy vele labdát kergetni, úszni a tóba, fut a kerékpár mellett. Remekül lekötik egymás energiáit. Igaz, a schnauzer akkor sem fog haragudni, ha a felnőtt viszi kerékpáros futásra, vagy átugranak a sarki boltba együtt kenyérért.
Érdemes eldönteni, hogy parkosított kertet vagy schnauzert akarunk-e. A kettő együtt ritkán sikerül. Ha kellőképpen elfáradhatott, akkor nem a kertben fog tombolni. Erre is megoldás lehet a kutyaiskola, a többé-kevésbé rendszeres kirándulás. Ha azonban magányos, akkor szeret ásni, muskátlit gyomlálni, tuját szaggatni, sőt a szökésre is rászokhat. Úgy gondolja, ha a családja-falkája magára hagyta, akkor majd ő keres szórakozást.
Nem egygazdás. CSALÁDI KUTYA, így csupa nagybetűvel és aki ebbe a körbe tartozik azokat szereti, nagyon is. Ő választ magának egy főgazdit, általában azt a családtagot, akinek a legerősebb a kisugárzása. Ez az ember lesz az istene, de a család többi tagja is jól tudja kezelni. A falkavezér az, akitől várja és elvárja a tökéletes biztonságot, csak az lehet az ő főnöke, akin ezt érzi. Ettől azonban a falka egésze is nyújt némi biztonságot, tehát ha én, a vezér elmegyek itthonról, akkor a családom bármelyik tagja meg tudja őket etetni, helyre tudja küldeni, sőt a simogatásról is lehet szó. (ha nincs ló, jó a szamár is, gondolják a belém örökké szerelmes kanjaim.)
A gazdaváltást nagyon megszenvedi. Ezt mindenki tartsa szem előtt, ha a schnauzer mellett dönt, mert 13-16 évre választ családtagot, játszótársat, sétapartnert stb.
Házat őrizni már 5-6 hónapos korában próbál, és ha volt alkalma a tenyésztőnél a nagyoktól ezt ellesni, akkor sikerül neki. És máris oda a szép gyep a kerítés mentén. Soha nem fog ellustulni, mindig ifjúkori vehemenciával fogja őrizni a házat. És ha esetleg ketten vannak akkor már az utcában járók is kimennek a kerítés mellől az úttestre. A schnauzerre kevésbé érvényes az a régi megállapítás, hogy a szukával sokkal könnyebb bánni mint a kannal. Egyformán jó jelző és őrkutyák mindketten és általában lehet mondani, hogy ez egy domináns fajta. Azért mégis, a kanok valamivel keményebbek. Semmiképpen nem javaslom kanok együtt tartását, más fajtájú kannal sem. A legjobban ellenkező nemű fajtatársával jön ki, ilyenkor természetesen fontos az ivartalanítás.
Soha senki nem fogja megvesztegetni. Előfordul, hogy némi gondolkodás után elfogad valami finomat, de ez nem biztosíték arra, hogy a következő percben be is engedi, illetve ha mégis, akkor nagyon figyel. Ha az idegen megmozdul, máris hangosan közli vele hogy „na, ne mocorogj!”
Ez nagyon jellemző rá. Ha idegennel találkozik, nem fogja engedni a simogatást, ha az udvarba beengedünk vendéget, várjuk meg, míg ő felméri az ismeretlent. Ha tartunk attól, hogy baleset történhet, inkább csukjuk be őt.
Ha jó nevelést kapott és kiegyensúlyozott kutya, akkor bárhol megjelenhetünk vele. Ha egészen kicsi korától hozzászokik az autózáshoz, ezzel sem lesz gond. A legjobb megoldás, ha megtanítjuk arra,a hogy hol az állandó helye a kocsiban és mindig ott fog majd utazni. Semleges területen csak ránk fog koncentrálni, néhány lépésnél távolabb nem megy. Viszont ne várjuk el tőle, hogy engedje magát simogatni, fogdosni. Nem társasági kutya, az a dolga, hogy idegennel bizalmatlan legyen.
Fizikailag nincs túl nagy igénye, mai napig őrzi ellenállóképességét, egészségét. Nagyon ritkán beteg és örökletes betegségei sincsenek. Erős szálkás szőrének köszönhetően jól bírja a hideget, télen sem fog fázni.
A külsőleg elhanyagolt schnauzer legalább olyan szomorú látvány, mint az elhanyagoltságtól depresszióssá vált, vidámságát elvesztett társa.
Ha azt szeretnénk, hogy csinos és ápolt legyen, akkor kicsi korától rendszeresen fésüljük, keféljük szőrét, akkor is amikor még nem nagyon van mit. Egy schnauzernek tudnia kell fésülködni, különben mi lesz jellegzetes szakállával és lábszőrével? Tehát rendszeresen, hetenként 2-3 alkalommal a vele való törődés része, hogy némi jutalomfalat ellenében fésülködünk. 5 hónapos korától kezdve érdemes 3-4 havonta kozmetikushoz vinni trimmeltetni. Ezt időzítsük úgy, hogy a leghidegebb téli hónapokban legyen jó vastag a szőre, de természetesen fésülni ilyenkor is szükséges. Ha jól szocializáltuk és rendszeresen fésültük, akkor nagy probléma nem lesz. Ne engedjük a testét megnyírni géppel, trimmelni (tépni) kell a szőrét, hogy megőrizze keménységét.
Bemutatóm elején szó volt a schnauzer eredetéről. Amikor a pinschereket szétválasztották szőrzetük és méretük alapján, akkor az apró termetű szálkás szőrű példányok szintén egy új fajta, a törpe schnauzer alapjai lettek.
A mai törpeschnauzer szintén sokáig őrizte ősiségét, de mára ők már -az ősi alapokon- inkább kedves társasági kutyák. Nagyon jó jelzőkutyák, semmi nem kerüli el figyelmüket.
Elsősorban lakásban tartásra valók. Ha naponta kitombolhatják magukat az udvaron vagy a közeli parkban, ez elég is nekik. Ők a kisebb gyerekeknek is nagyon jó pajtások, de semmiképpen sem élő játékszerek!
Mivel elsősorban velünk a lakásunkban tartjuk őket, nekik ezért fontos a rendszeres szőrápolás. Itt is a trimmelés javasolt, mert a nyírott szőr hullik. A lakás folyamatosan tele lesz az apró szőrökkel. A trimmelés eltávolítja a hulló szőrt, így az apró kis szőrtüskék nem fognak belefúródni a szőnyegbe.
Napok alatt megtanulja a séta utáni lábtörlést, az evés utáni szakállmosást.
Ő is képes sokmindenre, járhat iskolába, illetve sportolni. Az agility nagyon jó és ösztönző lehet kissé duci kiskamaszunk fogyókúrájában.
A törpeschnauzernél feltétlenül meg kell említeni az amerikai típust.
A földrészek közötti valamikori nehéz átjárás miatt Amerikában kissé más lett a törpe.
Jellemző, hogy ott a terrierek fajtacsoportjában tartják nyilván.
A szemlélődőnek a legnyilvánvalóbb különbség a megjelenésében és a szőrzetében van.
Kiállításokon nézelődve szembetűnő, hogy mennyivel látványosabbak ezek a kutyák dús, felhabosított szőrzetükkel az úgynevezett európai típusnál..Igaz, már elmosódóban van a különbség, de a hozzáértő szem azonnal látja a különbséget a jó kemény szőrű német és a tengeren túli típus között. Kétségtelen tény, hogy nagyon látványosak, de minden érdeklődő tudjon róla, ha azt szeretné, hogy ilyen kutyája legyen otthon a mindennapokban akkor bizony nagyon sokat kell a szőrápolással foglalkozni.
A törpeschnauzer kedves, vidám bohóc, aki nagyon helyrerakja az érkező vendéget, de 15 perc elteltével valószínűleg az ölében landol.
A schnauzer harmadik változata az óriás schnauzer.
Érte nagyon sokat dolgoztak a tenyésztők.
Az 1800-as évek második felében a bajor tehenészeknek szükségük volt olyan kutyákra, melyek kísérik a marhacsordát, védik a vagyont, bírják fizikailag is a hosszú utakat, az időjárás viszontagságait. Ezekre a feladatokra a schnauzer nagyon megfelelt, de kicsi volt a termete. Ezért a schnauzert elkezdték keresztezni különböző hajtókutyákkal, durva szőrű juhászkutyákkal. Később a német dog is közreműködött a mérete miatt.
Végül sikerült egy küllemben felnagyított schnauzert kialakítani, viselkedésében pedig higgadt, tekintélyt parancsoló. Nagyon intelligens, meglehetősen makacs, de ha gazdája nem durva csak határozott, akkor kenyérre kenheti.
Kiváló munkakutya. Ideális az lenne ha mindegyikük olyan gazdához kerülhetne, aki kiképezi-képezteti, és a vele való foglalkozás része lenne egy kis munka is. Vele bűn nem járni iskolába.
Ne hanyagoljuk el, mert annak nem lesz jó vége. Kukákat fog borogatni, kerti tavat szétásni, bombabiztosnak gondolt kerítésen átszökni.
Ahol törődnek vele ott kiváló családi kutya lesz. Nyugodt, termetével elriasztja a hívatlan vendéget, nem is nagyon kell szólnia.
Elnéző a gyerekekkel, sokmindent megenged nekik. Kiképzését azonban ne bízzuk a gyerekre, mert neki sem fizikai ereje, sem elég tekintélye nem lehet hozzá.
A szőr rendszeres ápolása és a trimmelés nála is fontos. Ha keféljük, fésüljük, nyáron trimmeltetjük, akkor nagyon impozáns megjelenésű és megbízható védelmezőnk lesz..
A schnauzer változatoknál feltétlenül meg kell említeni a fül és farok kurtítás kérdését. Mára nálunk is törvény tiltja mindketőt. Illetve a farokvágást 7 napos korig meg lehet csinálni. A schnauzer munkájához valaha szükség volt ezekre a beavatkozásokra – így szoktuk meg, szerintünk ez hozzátartozik eleganciájához, a fajtajelleghez. Mára lassan megszokja mindenki ezt a változást és az „állatbarátság”jegyében ehhez alkalmazkodunk. A tiltás lassan de biztosan terjed a világban, elsősorban Európában. Megtanuljuk újra a kutya testbeszéd ezen oldalát is, hiszen rengeteg mindent tudnak mondani nekünk a farkukkal.
A színekről :
A /közép/schnauzer só-bors és fekete,
a törpe só-bors, fekete, fekete-ezüst és fehér,
az óriás só-bors és fekete színben létezik. (bár nem hivatalosan gyönyörű fekete-ezüst óriások is élnek egyes országokban)
Juhász Györgyné
Táncoslábú Silver Schnauzer Kennel p&s
