Egy rendhagyó gazdit kereső hirdetés...Pepi!

Minden történet eleje hasonló, mondá Lőrincz barát a Rómeó és Júlia nyitányában. S, ez alap igazság, hisz Pepperonink meséje sem egyedi.Hebrencs kis cipő lopkodó, gyerekkel labdázó csöppség, a család szeme fénye  volt Ő  is egykor, majd, 9 együtt töltött év után mikor arcocskáján megjelentek az ősz szálak, akkor a családja, úgy döntött, hogy nekik nincs szükségük rá tovább. Hisz van becsülete egy idős kutyának? Nincs. Batyut tettek a vállára, de hamuban sült pogácsát már nem adtak Neki, és azt mondták: menj, amerre csak látsz, de ide vissza többet, soha ne gyere. S Pepi szomorúan igaz, de csak ment, mendegélt, majd egyszer egy autó állt meg mellette, amire az volt írva, szép, sőt, még kutyául is olvasható betűkkel, hogy : GYŐRI ÁLLATMENHELY. Nem kellett több a mi kis barátunknak, amikor az autó utasai kiszálltak, ő azonnal hízelegni kezdett és elmagyarázta, hogy ő nagyon éhes és roppant fáradt és megköszönné, ha magukkal vinnék és gondoskodnának róla. A menhely dolgozói természetesen magukkal vitték, biztonságba helyezték, majd hívták Barbit, a köztudottan spánielimádó lányismerősüket, aki amint meghallotta, hogy micsoda kincset találtak, azonnal megcélozta a menhelyet. S, most álljanak itt az Ő szavai kettejük első találkozásáról: Amikor megismerkedtünk rögtön bújt, szeretett, imádott sétálni és nehéz volt otthagynom.....okos volt, arra határozottan emlékszem, mert fura is volt, hogy egyből hallgatott rám, ült, hagyta, hogy rátegyem a pórázt...bízott bennem. A Mi Barbink nagyon megszerette Pepit, de miután tudta, hogy haza nem viheti, az eredeti gazdái pedig 14 nap elteltével sem keresték, így beszélt Spancival  a spániel mentés vezetőjével, és angyalával hogy, Pepperoni, aki igaz kicsit nagyobb mint egy standard spániel, kicsit másabb, de lóg a füle, és hatalmas a szíve van , nem-e lehetne mostantól az Ő védencük. Hát, így lett Pepperoni immár 4 éve a spánielmentés lakója. Majd átesett az ivartalanításon, oltások, chippezésen, szóval a kötelező procedúrán. S elkezdtük a hirdetését, tudtuk, hogy nem lesz egy egyszerű menet, hisz sokan még ma is úgy vélekednek, ahogy Pepi egykori családja, hogy öreg kutya, vén kutya vigye akinek kell, nekem biztos nem, de közben azt is láttuk, hogy Pepperoni mindenkit megbabonáz azzal ahogy bújik, puszit oszt, hanyatt vágja magát, hogy simogasd, csak Őt, csak Őt. ( Na jó, igen, egy kicsit önző tud lenni a nagyságos asszony. ) Teltek múltak a hetek, a hónapok, és egy telefon sem érkezett Pepire. S így mentek el hónapok, s évek. 

Mára,  4 éve, hogy Ő a mi védencünk, és bár nagyon szeret itt, de még is, úgy ahogy minden ebnek, neki is gazdi mellett lenne a helye. S akkor most, e mese végén álljon itt az Ő  gazdit kereső videója, hisz a remény hal meg utoljára, S mi, akik imádjuk, szeretjük Pepit, hisszük, tudjuk, hogy egyszer mindenkiért eljön az igazi. S miért pont egy ilyen főnyereményért ne jönne?  



Képek Pepperoniról: https://www.facebook.com/abrahamlia/media_set?set=a.591468227541183.1073741825.100000340349042&type=3  

Ábrahám Lia 

Cocker Rocker Spániel Fajtamentő Egyesület 

www.spanielmentes.hu