A kolozsvári kutyapszichológus, aki a hiperagresszív kutyákat is megszelídíti

Dr. Dósa Gerő kolozsvári kutyapszichológus és állatorvos olyan viselkedésproblémákra is talál megoldást, amelyekre egy általános állatorvos vagy kutyakiképző már valószínűleg nem. A kutyapszichológiáról magáról, a módszeréről és tapasztalatairól beszélgettünk.

- Hogyan lehetne pontosan meghatározni a kutyapszichológiát, miben tér el például az etológiától vagy a kutyakiképzéstől?

- A kutyák viselkedésproblémáit általában azok próbálják megoldani, akik egyébként is foglalkoznak velük: kutyakiképzők, állatorvosok. A kutyapszichológia, mint önálló tudományág, még nem létezik, hanem ez tulajdonképpen az etológián belül a viselkedésproblémák tudománya és kezelése. Számos külföldi egyetemen, az állatorvosképzésen belül van külön viselkedésetológia szak, és napjainkban már komoly kutatás folyik ezen a területen. Egyszerűen azért, mert rájöttek az emberek, hogy az probléma, ha nem foglalkoznak a kutya lelki világának, vagy a kutya és az emberek különböző kapcsolatainak kutatásával. A kutyapszichológus tulajdonképpen az a szakember, aki abban segíti a gazdit és a kutyát, hogy azok megfelelően tudjanak alkalmazkodni a környezetükhöz, az emberekhez, kutya és a gazda egymáshoz, konfliktusmentes környezetet és mindennapokat kialakítva.

- Tapasztalatai alapján mennyire van benne a köztudatban a kutyapszichológia létezése? Megfordul egyáltalán a gazdák fejében, hogy ha problémát észlelnek, ilyen típusú szakemberhez is fordulhatnak?

- Ha probléma van egy kutyával, mindenki megpróbál megoldást keresni. A legtöbb ember viszont álmegoldást talál, például elküldi falura a kutyáját, vagy láncra köti. Ha valakit megharap például a kedvence, a legegyszerűbb megoldás eltüntetni az ebet, és ezt többféleképpen el lehet érni. A romániai nem kimondottan kutyás társadalom. Lehet, hogy a tehenünkkel előbb megkeresnénk egy szakembert, mint a kutyánk problémája miatt. Azok, akik valódi megoldást szeretnének, általában az állatorvosukhoz fordulnak, mert az a legközelebbi szakember, ami kutyákhoz kapcsolódik. Ezen kívül elviszik képezni a kedvenceiket különböző tanfolyamokra, iskolába. Hangsúlyozom azonban, hogy az, ha megtanítunk egy kutyát ülni vagy feküdni, a problémát nem oldja meg. Mivel lehetőség van az interneten keresgélni, ez a szó, hogy kutyapszichológus hasznos lehet, és segíthet megoldást találni az embereknek. Aki szeretné, hogy a probléma valóban megoldódjon, az biztosan eljut egy olyan szakemberhez, aki megoldást tud ajánlani, legyen az kutyapszichológus vagy viselkedésproblémákra szakosodott állatorvos.

- Létezik egy általános vizsgálat, amely által fel lehet tárni olyan problémákat a kutya viselkedésében, amelyeknek jeleit a kutyatulajdonos nem képes észrevenni? Tehát érdemes akkor is megmutatni a kutyát pszichológusnak, ha a gazdája nem lát rajta különösebb aggodalomra okot adó tünetet?

- Igen. Viszont az egyik fontos tényező ezt illetően az, hogy az ember se megy el szívesen pszichológushoz, egyszerűen azért, mert szégyelli. Ezen kívül a kutya esetében egy probléma akkor viselkedésprobléma, ha a gazdát zavarja. Például ha egy kutya a gazdáját napi ötször megharapja, de a tulajdonost ez nem zavarja, akkor az nem probléma. Hiába látom én, vagy egy másik szakember, hogy baj van, amíg a gazda azt nem fogadja el.

- Tehát a probléma léte és a típusa is gazdafüggő?

- Abszolút. Előfordulhat, hogy genetikai háttér van a viselkedészavar mögött, de 90%-ban az ember a hibás, az ember miatt alakult ki. Például azért, mert a gazda a kiskutyával nem végezte el azokat a nagyon egyszerű rávezető dolgokat, amelyek szükségesek voltak a normális fejlődéséhez, vagy bántalmazta a kutyáját, vagy mert nem megfelelően áll hozzá a mindennapi együttéléshez.

- Létezik olyan szakirodalom, amelyre olyan nagy százalékban támaszkodhat egy kutyatulajdonos, hogy helyettesítheti a szakemberrel történő személyes konzultációt?

- Minden gazda nagyon jól tájékozott az internetről, minden fórumot megnéznek stb. Azonban egy könyvnek annyiféle olvasata van, ahányan olvassák. Ráadásul a sok információból ki kell szűrni azt, ami hasznos. Természetesen szakirodalom nagyon-nagyon sok van, videó pedig még több. A lényeg az, hogy mindenki megtalálja azt, amely a remélt eredményre vezet – ehhez azonban először el kell dönteni, hogy mi az. Az embereknek tudniuk kell, hogy mit szeretnének a kutyáiktól, és mit nem, és ehhez következetesen és nagyon komolyan kell hozzáállni. A baj viszont az, hogy ezt nem tudják. A „jó kutya” az egy nagyon tág fogalom, például egy plüsskutya is az, mert nem csinál semmit. Ami nagyon fontos, hogy nem elég, hogy a kutya tudjon ülni vagy feküdni, hanem tiszteljen minket és elvárásainknak akarjon megfelelni.

Nekünk, gazdáknak is tudnunk kell, hogy azon kívül, hogy mi nagyon szeretjük őket, a kutyának vannak szükségletei. Pont úgy, ahogy egy gyereknek szüksége van mozgásra, játékra, szabályrendszer megtanulására, a kutyának is kell mindez. Igen,a gazdinak szükség van egy szakemberre, aki elmagyarázza, hogy mi hogy történjen a kutya életében. Tulajdonképpen a kutyaválasztásnak is szakemberrel történő konzultáción kellene alapulnia. Egy komoly szakemberre gondolok, akinek nem az a célja, hogy eggyel több ügyfele legyen, hanem hogy egyel több kutya ne legyen tönkretéve. Például, ha egy túlsúlyos házaspár vesz magának egy agarat, aminek nagy a mozgásigénye, akkor figyelmeztetni kell őket, hogy nem passzol az életvitelük a kutyafajtához. Ha nem fogadják meg a tanácsot, és megveszik az állatot, az pár hónapon belül szétveri a lakást, pusztán azért, mert nem volt eléggé megmozgatva. Valahogy meg kellene értetni az emberekkel, hogy nem való minden kutya mindenkinek, vagy minden környezetbe. Van, akinek egyáltalán nem alkalmas a személyisége kutyatartásra, és ha ez összeadódik egy agresszióra hajlamos, domináns fajtával, akkor súlyos balesetek is előfordulhatnak. Kellene egy szaktanácsadás, amely keretén belül meg lehetne mutatni, hogy mit jelent egyáltalán egy kutya, és a bizonyos kutyafajták.

- Ha jól sejtem, a legtöbb problémát az agresszió okozza.

- Igen, ezzel keresnek meg a legtöbbször, mert ez egy olyan probléma, amit otthon nem lehet megoldani. Beindul a „félek-faktor”, és ilyenkor elég nehéz pozitív hozzáállással közeledni egy kutyához. A viselkedésproblémák legnagyobb része – legalábbis kolozsvári szinten biztosan – agresszióból áll, utána következnek a különböző fóbiák, félelemek. A legtöbb kutya, amelyik otthon agresszív, a saját környezetéből kivéve nem biztos, hogy az lesz, sőt, nagyon valószínű, hogy nem lesz. Ahogy már említettem, a legtöbb gond a gazdákkal van. Az agresszió nem feltétlenül ősi eredetű, lehet tanult viselkedés is, és nagyon ritkán ered dominanciából vagy bátorságból. Egy bátor, határozott kutya nem harap, hanem általában inkább azok, amelyek nem bíznak a környezetükben, félnek valamitől, és nem tudják máshogy megoldani, nincs módjuk például elmenekülni a probléma elől. A viselkedésproblémának az alapját kell megtalálni, és onnan visszafejteni a dolgokat, ebben az esetben például úgy, hogy a kutya ne az agressziót válassza megoldásként az adott helyzetre.

- Hogyan történik a vizsgálat, diagnosztizálás?

- A legfontosabb, hogy ott kell megvizsgálni a viselkedészavart, ahol van. Például hiába megyek el egy kutya lakhelyére, ha olyankor van vele probléma, amikor sétál, és más kutyákat lát. Ettől függetlenül engem segít az, ha látom, milyen helyen él a kutya. Nagyon sok apró jel rávezet arra, hogy lehet, hogy nincs minden pontosan elmagyarázva nekem a gazdák által. Ők gyakran védik a kutyájukat, és persze magukat is, mert az ő felelősségük az egész. Ez egy nagy hiba. A viselkedési probléma felismeréséhez nagyon komplex adatgyűjtésre van szükség.

Természetesen én se tudhatok mindent, fontos lenne, hogy a gazdiktól minden adatot megkapjak, de ők, úgy érzem sokszor, hogy szeretnek elhallgatni dolgokat, és ilyenkor az ember kicsit detektív lesz. Ahhoz, hogy a gond hátterét felderítsük, bizonyos kérdéseket muszáj feltenni. Ilyen például a harapás körülményei, előfordulása, a mozgás mennyisége, hogy megfelelően volt-e szocializálva vagy hogy hogyan viselkedik az állatorvosnál – az ugyebár egy idegen, stresszt szülő környezet. Ahogy beszélek egy-egy gazdával, rájövök, hogy a személyisége megfelelő-e arra, hogy az adott kutyát irányítsa. Ha bemegyek egy házba, és látom, hogy milyen rendetlenség van, abból is következtetést vonok le: egy rendetlen életben nem lehet egy kutyát rendesen nevelni. Nagyon sok tényezőre kell gondolni.

- Tudna konkrét eseteket mondani?

- Pont pár napja keresett fel egy ügyfelem, azzal, hogy a kutyája már két hete rágja a lábát egy bizonyos helyen. Kérdeztem, hogy mi történt, de azt felelte, hogy abszolút semmi nem változott. Megnéztem a kutyát, és nagyon éreztem, hogy valami el van hallgatva előlem, ebben az esetben éppen nem rosszindulatból vagy „önvédelemből”. Befejeztem a vizsgálatot, és elmondtam, mit kell csinálni, amikor kiderült, hogy a gazdi felesége el volt utazva nyaralni két hétre, épp várták haza. Ekkor megvilágosodott minden: a kutyának stresszfaktort jelentett, hogy az asszony, akit imád, elment otthonról. Ezt valahogy le kellett vezetnie, és ő saját lábát választotta.

De előfordult olyan is, hogy egy látszólag kiváló kapcsolatban lévő pár hozta hozzám a kutyáját egy problémával, ami sehogy sem sikerült megoldanunk. Egyszerűen nem hittem el, látszott, hogy a kutyának valaki vagy valami stresszt okoz. Persze így is volt, mert miután becsukódott az ajtó, a pár veszekedett otthon. Miután szakítottak, a kutya gyorsan feldolgozta a változást, és egyik napról a másikra elmúlt a problémája.

- Mi történik, ha megvan a diagnózis? A gazdik otthon az instrukciókat betartva elkezdik a kezelést?

- A diagnózis után annak függvényében haladnak a dolgok, hogy mennyire rugalmas a gazda, mennyi időt és pénzt szeretne erre áldozni. A mai világban sajnos mindenki azt szeretné, ha gombnyomásra megoldódna a probléma, de ahogy az emberek természetét se lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, a kutyákét sem. Úgy szoktam eljárni, hogy opciókat ajánlok fel. A legfontosabb, hogy megváltoztassuk a kutyának a környezetét és viselkedését, gyógyszeres ráhatás nélkül. Ez azért is fontos, mert ha gyógyszer kerül a szervezetbe, máris másképpen működik az agy. Az esetek túlnyomó többségében a gazdák megígérik, hogy megpróbálják, de nagyjából a 20% az, aki be is tartja a megbeszélteket. A maradék vagy él tovább a problémával, vagy szakembertől szakemberhez megy, míg végül például falun köt ki a kutyus. Azok, akik betartják a kezelés menetét, sikeresek, a legnagyobb örömömre fantasztikus példák vannak erre.

Például egy olyan kutyából, aki egyszerűen, ha fújt a szél, már attól is remegve és nyálazva, félve elbújt, olyan kedvenc lett, akivel ma már nyugodtan lehet póráz nélkül sétálni. Ez hat hónap alatt sikerült, és rengeteg egészségügyi problémája is elmúlt ettől az ebnek, mivel majdnem teljesen eltűnt az életéből stressz. Ez hihetetlenül nagy élmény volt számomra. De több hiperagresszív kutyából is olyan vált, amit nyugodtan beengedek akár a saját kutyáim közé, és átjátszanak egy délutánt. Vannak azonban olyan esetek is, amikor tényleg szükséges gyógyszerezni, ez nagyjából 5%. Olyan gazdáknál fordul elő, akik egyszerűen nem fogadják el, hogy a kutyájuknak a környezetét, és a feléjük irányuló hozzáállást meg lehet változtatni. Nekik az egyetlen megoldás a gyógyszer. Ha azt beadjuk a kutyának, akkor visszafogott „lény” lesz belőle, és mindenki boldog, kivéve engem.

- Volt már rá példa, hogy nem lehetett egy kutyán segíteni?

- Természetesen találkoztam már ilyen esetekkel, de volt közte olyan is, amikor több mint valószínű volt, hogy genetikai okok álltak dolog hátterében. Egy konkrét esetben az agressziót egy fél éven át tartó kezeléssel sikerült megszüntetni, amit követően a kutya három hónapig boldogan élt, mindenki örült, mígnem egy rokon úgy ment be az ajtón, hogy megijesztette a kutyát. Erre agresszívan reagált, és onnan már nem volt visszaút, kénytelenek voltunk elaltatni. Persze lehet, hogy más körülmények között, vagy más országban ez is megoldható lett volna, de ezekkel a gazdákkal már nem, mert annyira féltek a kutyától, hogy nem aludtak a saját otthonukban. Egy erős fajta volt, engem is többször megharapott. Amíg az embernek nincs elég pénze, elég tudása, és egy olyan hely, ahová a kutyát el lehet vinni és átnevelni (külföldön vannak erre kialakított menhelyek), addig sajnos az ilyen esetekben el kell az ebet altatni. A jó hír az, hogy 3-4 évben egy ilyen esetem van.

- Milyen eszközei vannak abban az esetben, ha a gazdák nem működnek együtt a kezelés során, ezzel ártva az állatnak, vagy bántalmazzák a kutyát, esetleg nem megfelelő körülmények között tartják?

- Én mint állatorvos és pszichológus nem vagyok felhatalmazva jogilag eljárni egy kutyatulajdonossal szemben. Persze, ha úgy látom, hogy a kutyának az élete forog kockán, akkor értesíthetem az állatrendőrséget, vagy egy állatvédő egyesületet. De a kutya magántulajdon, nem lehet alapos ok nélkül elvenni a gazdájától.

- A saját kutyái közül többet vadászatra képzett ki, ezt gyakorolják is. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni a kutyapszichológiával? Van olyan kutyafajta, amely életének elengedhetetlen része a vadászat?

- Erről mindenkinek megvan a maga véleménye. Az biztos, hogy egy vadászkutyát azért tenyésztettek ki, hogy vadásszon. Persze nagyon sok alternatíva van erre. Helyettesíthető a vadászati ösztönök kiélése bizonyos kutyasportokkal, játékokkal, ilyenkor egy vadállatnak sem lesz baja, de a kutyáknak meglesz az élmény. Rendkívül fontos, hogy a kutya kiélje az ösztöneit, mert ettől nyugodt lesz, és nem fordulnak elő viselkedési problémák. A kutyás vadászat azonban nagyon hasznos. Én magam például soha nem lövök vadakra, csak kutyákat viszek a vadászatra. Azt kell megjegyezni, hogy ha nélkülük mennének a vadászok, sok vad pusztulna el kínok közepette. Így viszont a kutya gyorsan megtalálja a sebesült állatot, az nem menekül órákon át szenvedve. Meg kell érteni, hogy vannak olyan helyek, ahol bizonyos fajok elszaporodtak, ezért szükséges az észszerű vadászat. Ezzel csak elősegítjük a terület biodiverzitását.

- A kutyaszépségversenyekről szakemberként mi a véleménye?

- Nagyon szórakoztató hétvégi kikapcsolódási lehetőség. Persze, akik komolyan csinálják, azok rengeteget stresszelnek rajta. Mindazonáltal nem vagyok híve a kiállításoknak, inkább annak, hogy a kutya dolgozzon, vegyen részt kutyasportokban. Elvégre nem a szépségéért tenyésztették őket, hanem a használhatóságáért. Ha az eb mozog, sportol, dolgozik az idegrendszerét is rendben lesz. A szépségverseny addig elfogadható, amíg megtartják a kutya használhatóságának nézőpontját is.

- A kutyáknak nem túl megterhelő, stresszes ez az esemény?

- Á, dehogy. Nagyjából négy szabályt kell betartaniuk. Mozdulatlanul kell állni, szépen körbe szaladni, fogakat mutatni és a gazdira figyelni.

- Van, aki segít önnek a kezelésekben? A menyasszonya például épp most készíti fel az egyik kutyájukat szépségversenyre, ő is foglalkozik kutyákkal.

- Nem, ezt egyedül csinálom. A kutya kiképzése és a pszichológiai kezelése két különböző dolog. Bizonyos problémákat egy kiképző is meg tud oldani, de vannak olyanok, amikhez már más technikákra van szükség. Más tudattár kell, egy kicsit bővebben bele kell menni a pszichológiába, a biológiába, pszichofarmakologiába stb. Azt viszont fontos megjegyezni, hogy azért szükséges a kutyának a kiképzés, mert ilyenkor egy szabályrendszert tanul meg. A kutya pedig olyan állat, aminek ez kell, a természetben a kutyatársadalom szabályokra alapszik. Ha egy kutyát kiképeznek, könnyebben alkalmazkodik a környezetéhez.

- Tehát összegzésképpen kijelenthetjük, hogy a gazdik inkább menjenek el szakemberhez, minthogy otthon egyedül megpróbálják megoldani a problémát, vagy éppen a nevelést?

- Igen, az a legbiztosabb út, ha elmennek szakemberhez. De fontos elmondanom, hogy a kutyatartás az egy ősi foglalkozás. Kódolva vagyunk arra, hogy tudjunk kutyát tartani, de valahogy nem akarjuk ezt feleleveníteni. Annyit kellene pedig tudni, hogy a kutya nagyon szeret minket, és mi is szeretjük őt. Ezt viszont nem azzal kell kinyilvánítani, hogy halálra etetjük és csókolgatjuk, vagy bent aludhat az ágyon, hanem azzal, hogy futtatjuk, tanítjuk, és szabályoknak vetjük alá. Erre van szüksége a kutyának. A „kényeztetés” akkor következhet, ha már van egy jól nevelt kutyánk.