A nevelésben a legfontosabb a következetesség. Már egészen kis, kölyök korban tisztán látnia kell, hogy ki a falkavezér, nem szabad elhanyagolni. Nagyon ügyesen követi is az utasításokat, egészen kamasz koráig, amikor szinte elölről tanulunk mindent. Fontos a szocializáció, járjatok kutyás társaságba, futtatóra, kutyaiskolába. Következetes neveléssel egy igazán hű, barátságos, pórázon sétálni tudó, szófogadó Szentbernáthegyi társad lesz. Különleges igényei nincsenek, de nagyon kell figyelni a helyes táplálásra, ápolásra és következetes nevelésre. Figyelmet, családot, társaságot viszont naponta, akár többször is, kifejezetten igényel.
Tudj meg többet:
https://stslobberyheadbangers.com/
https://www.facebook.com/hegyibernat.hu
FCI fajtacsoport: II. fajtacsoport (Pinscherek, schnauzerek – molosszerek – svájci hegyi- és pásztorkutyák)
Molosszerek szekciója, azon belül a hegyikutyák közé tartozik, munkavizsgára nem kötelezett fajta.
FCI-Standard N°61
Származási ország: Svájc
Testméret (kicsi, közepes, nagy): Óriástestű fajta
Súly + magasság (hím/nőstény): A kanok minimum 70-90 cm magasak, a szukák 65-80 cm. A hivatalos fajtaleírás szerint a magasabb kutyák is elfogadottak, amennyiben a mozgásuk és általános megjelenésük harmonikus, kiegyensúlyozott. A felnőtt szuka 55-65 kg, míg a kanok 70-80 kg körüliek, de nem ritka a 85-90 kg-os kan sem.
Színkombinációk (rozsdabarna, fekete-fehér pöttyös, trikolor stb.): Az elsődleges szín a fehér, melyet kisebb vagy nagyobb vörös foltok tarkítanak (vörös-fehér szín). Ez a vörös szín a világostól egészen a sötét vörösig elfogadott, a foltok mérete, akár olyan nagy is lehet, hogy a kutya teljes hátát beborítsa, mint egy kabát. Csíkos vörösesbarna és a barnássárga szín is előfordul.
A kutya fején, a hangsúlyos sötétebb, árnyékolt foltok, akár fekete is lehet, majd ugyanez a sötét szín, visszaköszönhet a testfelület vörös foltjaiban. A fejen a szimmetrikus maszk gyönyörű, de nem elvárás, nem számít hibának a félmaszk, vagy a teljesen maszk nélküli szín sem. Mindenképp fehér színű a kutya mellkasa, lábai, a farok csúcsa, az orrnyereg és a nyak is fehér jegyekkel ékes, mely akár egy csodálatos, látványos, fehér gallérként is ékesítheti a Szentbernáthegyi kutyát, gyönyörűen keretezve, kiemelve fejének szépségét.
Színek: vörös-fehér, vörösesbarna-fehér, trikolor
Szőr (rövid, hosszú, hullámos, göndör, raszta stb.): Rövid szőrű és hosszú szőrű szentbernáthegyi kutyákat különböztetünk meg.
Jellem (terelő, munkakutya, házőrző, játszótárs, vadász, segítő stb.):A Szentbernáthegyi igazi családi, segítő kutya, emellett pedig kitűnő házőrző is.
A Szentbernáthegyi fajta története az Alpokban, a Szent Bernát Hágón (mely a tengerszint felett 2469 méter magasan fekszik) kezdődik, ahol a XI. században alapították a ma is ismert kolostort. Menthoni Saint Bernard, Aosta főesperese, 1050 körül látta, hogy az utazók, a hágón át, szorongva érkeznek, mert a környékbeli fosztogatók folyamatos rettegésben tartották őket. Ezért megalapította a Szt Miklós kolostort és menedékházat, mely az utazóknak biztonságos pihenést nyújtott a fárasztó út során.
A kolostort, egy 1125-ben kelt dokumentumban említik először.
Az 1600-as évek második felében, a szerzetesek, a környékbeli Alpesi masztiff kutyákból, amelyeket Valais-ban élő családok adományoztak nekik, kezdték el kitenyészteni maguknak, a Szentbernáthegyi kutyát, így valódi eredete tisztázatlan, igazi munkakutya és az ősi alpesi masztiff leszármazottja.
A cél az volt, hogy őrkutyákat tenyésszenek ki a kolostor és a menedékház számára. A tenyésztés kezdeti éveiben kifejezetten keresték, hogy az épületek őrzése mellett mi lehet még a megfelelő munka számukra. Volt idő, mikor a készítettek egy nyársforgató szerkezetet és a kutyák nem csak őrködtek, hanem elképesztő erejüket és kitartásukat használva, a hússütő nyársat is forgatták.
A tenyésztés kezdeti éveiben, hamar kiderült, hogy kitűnő a szaglásuk, rendkívül erősek, jól tűrik a hideget és kitartóan haladnak át, akár a zord hóviharon is és megtalálják a havas hágón bajba jutott utazókat. A Szentbernáthegyi kutyák párban jártak és ha segítségére szoruló embert találtak, akkor ez egyik vele maradt, testének melegével melegen tartotta, miközben a másik segítséget hozott a kolostorból.
A Szentbernáthegyi kutyát, mentés közben, a mai napig sokan a pálinkás, rumos, konyakos hordóval a nyakában képzelik el. A valóság viszont az, hogy sosem jártak a kutyák hordóval a nyakukban életet menteni. A hordó-mítoszt Edwin Landseer-nek köszönhetjük, aki 1819-ben látogatta meg Svájcot. Landseer, abban az időben népszerű festő volt, állatos képei ma is nagyon tetszetősek. Senki sem tudja biztosan, de talán egy brandyt gyártó cég reklámozásaként találta ki és tette a hordót a nyakába a festményen, így ábrázolva a bajbajutottakon segítő kutyát. A kép annyira megtetszett a közönségnek, hogy ma már a Szentbernáthegyi kutya elképzelhetetlen hordó nélkül. (https://en.wikipedia.org/wiki/Edwin_Landseer)
A világ leghíresebb Szentbernáthegyi kutyája Barry, aki az 1800-as évek elején, 12 évig szolgált a menedékházban és közel negyven ember életét mentette meg. A leghíresebb történet, amikor egy kisfiút találtak egy jégfal mögött, ahová Barry bement, újraélesztette őt és testével melegen tartotta, míg megérkezett a segítség. A bejárat olyan szűk volt, hogy a mentőcsapat nem tudott bemenni, így Barry megengedte, hogy a gyerek a hátára másszon és a szőrébe kapaszkodva hozta ki a jég fogságából. Barry emlékére itt mindig él egy Barry nevű Szentbernáthegyi kutya. A menedékházban manapság is szeretettel várják a látogatókat, akik szeretnék megnézni a Szentbernáthegyi kutyákat és megsimogatni Barry-t.
Bár a Szentbernáthegyi kutyát, mint fajtát, először 1709-ben említik önálló kutyafajtaként. 1867-ben, Heinrich Schumacher from Holligen volt, aki először lejegyezte a fajta sajátosságait, majd 1884 februárjában megnyitották a fajtát jegyző törzskönyet, "Schweizerisches Hundestammbuch" (SHSB). Az elsőként regisztrált Szentbernáthegyi kutya, St. Bernard "Leon" volt és őt még 28 kutya követte a könyv megnyitásakor. 1884. március 15-én, Bázelben megalapították az első, svájci Szentbernáthegyi fajtaklubot. 1887. június 2-án, a Nemzetközi Kutya Kongresszuson (International Canine Congress) a Szentbernáthegyi fajtát, hivatalosan Svájc nemzeti fajtának ismerték el és fajtastandardját kötelezőnek nyilvánították. Természetesen a fajta leírása azóta többször módosult, a ma is érvényes változat, 2016.06.03 keltezésű és az FCI weboldalán mindig elérhető. Egy Szentbernáthegyi kutya kiválasztásánál, de igaz ez minden óriástestű fajtára, gondoljuk át, hogy rendelkezünk-e megfelelő körülményekkel, hellyel, idővel és nem utolsó sorban anyagi háttérrel egy óriástestű kutya fogadására, ellátására, élethosszig tartó gondoskodásra.
A Szentbernáthegyi óriás, valóban hatalmas lesz és mindenből az XXL-es méretre lesz szüksége. Igaz ez a táplálékra, az esetleges kiegészítőkre, nyakörvre, de még a parazita elleni védelemre is. Samponból mindig a nagyobbat vesszük, és a szőrápoló eszközökből is a legnagyobb méret a komfortos. Szánj időt magadnak arra, hogy megismerkedj a fajtával, látogass el kutyakiállításra, találkozz velünk és más tenyésztőkkel is. Hidd el, azonnal látjuk, érezzük, ha te is a fajta szerelmese vagy és szívesen beszélgetünk veled, válaszolunk a kérdéseidre. Mindenkit arra bíztatunk, hogy ismerkedjen, beszélgessen, tanuljon a fajtáról és így hozzon felelős, tudatos döntést arról, hogy honnan választ kölyköt. A kiskutya kiválasztásánál talán még fontosabb, hogy melyik kennelt, tenyésztőt választjuk ki. A felelősségteljes tenyésztőnek, kedves Gazdi, fontos vagy! S mivel fontos vagy, ezer kérdése lesz hozzád, mielőtt elviszed a kölyköt és rendszerint akkor is, ha már elvitted és hozzá fordulsz tanácsért.
Amikor egy fajtatiszta kölyköt választasz, akkor részese leszel a tenyésztőd programjának, hiszen követni fogja a kutya fejlődését. A tenyésztő számít arra, hogy ebben partnere leszel és időnként képeket, videókat küldesz neki! Ezzel nem zavarod, hanem támogatod a tenyésztői munkáját és rendkívül hálás érte! Hiszen veled együtt követheti a következő generáció fejlődését, tenyésztői munkájának eredményét.
Muszáj megemlítenünk, hogy mindig fogsz találni, különféle aukciós, vagy állatkereskedő weboldalakon kedvező árú, fajtatisztának mondott kölyökkutyát, de légy résen és keresd mögötte a tenyésztőt, ismerd meg! Legtöbbször a kedvező ár, nem feltétlenül a legkedvezőbb ajánlat.
A tisztességes tenyésztők, akik valóban a fajta elkötelezett szerelmesei, mindent megtesznek, hogy az örökletes betegségek kockázatát egészségügyi szűrésekkel csökkentsék, stabil idegrendszerű, a fajtára jellemző tulajdonságokkal bíró, tenyészszemlén bemutatott és tenyészthető minősítést elért egyedekkel hozzanak létre párosításokat, hogy ez a csodálatos óriás, a Szentbernáthegyi, még sokáig az ember hű társa lehessen.
- Fajtatiszta, törzskönyves kölyköt regisztrált, tisztességes tenyésztőnél vásárolj!
- Fajtajellegű kölyköt hivatalos menhelyről, állatvédő szervezettől fogadj örökbe!
- A fajtatiszta kutyának mindig van törzskönyve (származási lapja).
- A szülők diszplázia szűrésének megléte mellett, az eredményét is kérdezd meg a tenyésztőtől!
- A fajtatiszta kutyára rendszerint várni kell. Sokszor ez bizony hosszú idő, látogass el kutyakiállításra és ismerkedj meg több tenyésztővel is, nézd meg a kutyáikat!
- Az oltási könyv és a törzskönyv két külön dokumentum. Fajtatiszta kutyának mindkettő van!
- Kölyköt értékesíteni csak egyedi azonosítóval ellátva lehet, azaz van benne chip és ez a szám szerepel az oltási könyvben, valamint a törzskönyvön is.
- A törzskönyv (származási lap) mutatja a kölyök családfáját. Ma már, a törzskönyvi nevekre keresve, meg tudod nézni az ősöket az interneten. Izgalmas kaland, mindenképp próbáld ki!