Magyar agár

Ősi magyar vadászkutya; származása eléggé vitatott: egyes szakmunkák szerint a honfoglaló magyarok hozták magukkal. Valamivel erőteljesebb, robusztusabb, mint az angol agár, nem olyan gyors, de hosszú távon kitartó, fáradhatatlan, szívós kutya. Nyúlfogásra, sőt nagyobb vadak elejtésére is alkalmas. Kiváló versenyző, jó házőrző.

Igénytelen, edzett, a szélsőséges időjárási viszonyokat is jól tűri. Kissé bizalmatlan természetű, mint az agarak ált., de megfelelő bánásmóddal, hozzáértéssel igen kellemes társsá nevelhető. Régmúlt idők vadászainak elengedhetetlen társa volt. Többször is a kihalás szélére került, de ezt a méltatlan véget hála istennek, minden esetben elkerülte. Igazán nemzeti kutyává Széchenyi István, a reformkor nagy alakja tette az agarat. Az ő idejében az agár versenyek társadalmi eseménynek számítottak és az ország jelentős személyiségei ezeken rendszeresen részt vettek. Abban az időben rendkívül népszerű volt a magyar agár. Később a világháborúk és egyéb okok odavezettek hogy majdnem kihalt, szerencsére mindig akadt valaki, aki felkarolta a fajtát és ezzel megmentette az utókornak. Ennek mindannyian örülhetünk, hiszen ezzel egy rendkívül elegáns és sportos kutya lett megmentve, mely ráadásul nemzetünk egyik jelképe. Amellett hogy kitűnő vadász és sport kutya, még őrző védő vénával is rendelkezik Családjával rendkívül kedves ragaszkodó fajta. Nagyon játékos és szinte igényli a fizikai terhelést.