BRIARD
Hogy mit mondanék el egy briard fajtájú kutyáról a fajta-standardon kívül?
Rendkívül homogén egyedállományú, mivel csak néhány megmaradt egyedből mentették vissza a fajtát a háború után, mégis szélsőségesen végletesen tud viselkedni a körülményektől függően. Hogy ezt hogyan is értem?
Mivel ez a kutya viszonylag a legtovább dolgozott emberek irányítása nélkül is(!), a rohanás, az önálló gyors döntések és a végtelenül bohókás játékosság az egyik pólusa; és a nyugodt, megfontolt, már-már lusta (én szőnyegnek hívtam ezt az állapotát), csak alszom amíg nem indulunk jelleme a másik véglet, mely simulékonyan elfér ebben a csodálatos szőrmókban. Él- hal megfelelni a gazdájának! Nagyon szeret dolgozni, ezért akár az ösztöneit kihasználva terelésre, de mentő- vagy segítő kutyaként is megállja a helyét, csak munka legyen. Na nem olyan tempóban mint egy malinoa, de a maga megfontolt, átgondolt módján nagyon szereti ha dolgoztatjuk. Amit én különösen kedvelek bennük, az a gyerekekhez való totális idomulásuk. Több generáció embergyerek tanult meg járni a segítségükkel, mert mozdulatlanul áll, míg a gyerek belekapaszkodik a szőrébe, hogy fel tudjon állni, majd mintha tojásokon lépkednének a gyerek tempójában tipeg mellette.
DE(!) senkit ne tévesszen meg mindez!
DE(!) senkit ne tévesszen meg mindez!
A briardok (főleg a kanok), nagyon kemény, konok kutyák is tudnak lenni, cuki kinézetük ellenére, viszont rendkívül rosszul tolerálják a durva nevelést. A szocializálás náluk rendkívül fontos, ha nem szeretnél egy csőre töltött, indok nélkül is durván viselkedő 30/50kg-os főnököt a kertedbe. Ráadásul egy későn érő fajta, 3 éves koráig kölyök! Mindent, amit addig tanítottál neki befogadja, de vissza csak a 3. szülinapja után fogja tükrözni! Ez sem mindennapos.
... és akkor jöjjön néhány "átlag-emberi" kérdésre a válasz, amiket mi a kiállításokon kaptunk az érdeklődőktől:
- hű! ez biztos sokat eszik ( ':( ): szerintem nem igazán, én a közel 50kg-os kanomnak reggel és este (sosem 1x eszik, mert nagytestű, gyomorcsavarodásra hajlamos fajta) 1-1 bögre száraz tápot adtam némi plussz finomsággal;
- hű de szép a szőre! ezt biztos naponta kell fésülni: NEM. Viszonylag durva fedőszőre és nem túl sok (kertben kinn élő kutyáknál több!) aljszőrzete van, melyet bőven elég 3 hetente egyszer jól átfésülni és kibontani az aljszőrzetben keletkező csomókat, miközben beteszed a kedvenc dvd filmedet :);
- mennyi szőre van! Sokat szőröz a lakásban? : NEM! meglepően keveset. Volt rövidszőrű kutyám is, azután jött a briard, és még 15 év múltán is találtam itt-ott a kanapéban, vagy a pokrócban belefúrodott rövid szőrt, viszont a briardnak haja van, mint egy hosszú haju hölgynek, nem hullajtja mindenfelé, leginkább a kihullott szőrök a többi közé akadva a kutyában maradnak, vagy ha egy-egy szál a szőnyegen, vagy a nadrágodon is marad (leginkább a gombjaim tépték ki a haját), azt a nedves ujj-begyeiddel két nyolcast rajzolva az anyagon, már össze is kaptad. Sehol nem maradt utána szőr!
- a farkaskarom leoperálható, hogy ne szakadjon le? : hááát, nem ajánlott. azért van 6 lábujja (4 lábujj, + 2 karommal ellátott farkasujj), hogy terelés közben, nagy tempónál végrehajtott fordulásnál is tökéletesen biztos talajfogása legyen. Annyira nem sérülékenyek, hogy eddig a romkutatók jeleztek farkaskarom sérülést, és egyszer a modern, fémhálós balatoni lépcsők a felázott körmöt szakították le, de egyébként mind a 6 lábujj tökéletesen működik a fajtán!
A végére pedig egy sokat mondó idézet: "ha egyszer briard, mindig briard!"
Tenyésztő: Zuzana Kopcoková a Vesely Dvor Kennel (Sk) tulajdonosa, Pozsony közelében; Ő a Szlovák Briard Klub Elnöke, aki amúgy 30 éve tenyészt francia, német és középázsiai juhászkutyákat és szigorú ellenőrzése alatt tartja a fajták értékeit, a divat változásaitól. https://www.facebook.com/zuzana.kopcokova.1
