Az állattartástól való eltiltás új dimenziói
Több, mint tíz éve, 2012. január 1-jén került be az az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvénybe (a továbbiakban: Ávtv.) az állatvédelmi hatóság hatásköre az állattartástól való eltiltásra és azóta is változatlan formában van jelen.
Ez alatt a több mint tíz év alatt megmutatkozott a szabályozás erőssége és gyengesége. A szabályozás szerint az állattartástól való eltiltás ideje legfeljebb nyolc év és olyan sok feltétel együttes fennállása szükséges a kiszabásához, hogy a gyakorlatban elenyésző esetben került sor az alkalmazására.[1] Ilyen feltétel például, hogy legalább egy állat maradandó egészségkárosodásának vagy elpusztulásának be kell következnie.
A 2012-től napjainkig eltelt évek alatt a gyakorlat megmutatta, hogy az állattartásról való eltiltással szankcionált állattartók döntő többségében kétféle viselkedés jellemző. Egyes állattartók nem szankcióként, hanem segítségként élik meg a hatóság közbelépését és az állatok máshol történő elhelyezését. Ezek az állattartók a későbbiekben nem kívánnak állatot tartani. Más állattartók viszont ragaszkodnak az állattartás folytatásához, és ebben nem befolyásolja őket azt sem, ha a felelőtlenségük miatt egy vagy több állat maradandó egészségkárosodást szenvedett vagy elpusztult, az sem, ha sem anyagilag sem más értelemben nem képesek tartani az állatot, és az sem, ha a hatóság közigazgatási szankciót szab ki, illetőleg eltiltja őket az állattartásról. Egyebekben az állattartásukhoz nem kapcsolódik haszonszerzés, kizárólag érzelmi motiváció.
Az állattartástól való eltiltást szankciót kiszabó határozatnak utóbbi állattartók esetében van jelentősége. Egy ilyen határozat birtokában ugyanis a hatóságnak már nem kell az alapeljárást lefolytatnia, egyrészről azonnal kiszabhatja az állatvédelmi bírságot az állattartásról való eltiltásról rendelkező határozat megsértése alapján, másrészt megindíthatja a végrehajtási eljárást és a végrehajtási eljárás során az újonnan beszerzett állat már eltávolítható a szankcionált állattartótól, attól függetlenül, hogy ez az állat még nem szenvedett maradandó egészségkárosodást és nem következett be a határozat meghozatalát követelő követően állat elpusztulása sem.
- augusztusától kiegészül az állattartásról való eltiltás esetköre a következő lehetőséggel: „ha az állatvédelmi képzésen való részvételre kötelezett állattartó a kötelezettségének önként nem tesz eleget, az állatvédelmi képzés, illetőleg annak hátralévő része helyébe állatvédelmi bírság és a kötelezettség teljesítésének igazolásáig állattartástól való eltiltás lép.”
Ez a módosítás azt eredményezi, hogy míg eddig az állatvédelmi jogsértések elenyésző részében lehetett az állattartásról való eltiltás szankciót kiszabni, most ez tulajdonképpen közvetett módon minden jogsértés esetében kiszabható. Állatvédelmi képzésre való kötelezést ugyanis a hatóság a legenyhébb jogsértés esetében is kiszabhat (ilyen például az az eset, amikor egy eb egyetlen alkalommal és pusztán fél óra időtartamra kiszökik az utcára, fél óra múlva sikerül az állattartónak befogni és az alatt a fél óra alatt amíg kint van nem okoz kárt sérülést és neki sem esik bántódása).
Az alapeljárásban tehát a hatóság állatvédelmi képzés elvégzésére kötelezi az állattartót, erre határidőt szab meg és amennyiben ez a határidő eredménytelenül telik el, a hatóság a fenti jogkövetkezményeket alkalmazhatja. Ez azt jelenti, hogy két határozat születik: az alapeljárást lezáró, az állatvédelmi képzésre kötelező határozat, az ebben a döntésben kiszabott határidő eredménytelen letelte után a képzést bírságra átszámoló határozat egyben az állattartástól eltiltó határozat
Ahogyan a a korábbi esetkör, a mostani szabályozás sem rendelkezik arról, hogy az állattartásról eltiltott állattartónál lévő állatok hogyan kerülnek elhelyezésre. Országosan megoszlik a gyakorlat atekintetben hogy a hatóság a határozatban gondoskodik e ezen állatok elhelyezéséről, vagy az állattartóra hagyja ezt a feladatot. Álláspontom szerint a hatóság, mint állatvédelmi hatóság feladatköre nemcsak az, hogy az adott ingatlanon a jogszabályoknak megfelelő állattartás alakuljon ki – miután nem „ingatlanellenőrző hatóság” – hanem az, hogy az ügyben érintett állatok megfelelő tartási körülmények közé kerüljenek. Ennélfogva indokolt, hogy a hatóság rendelkezzen az állatok elhelyezése felől vagy figyelemmel kísérje, hogy azok hova, milyen életkörülmények közé kerülnek elhelyezésre az állattartó által.
Az állattartásról való eltiltás sürgős intézkedést megkövetelő döntés, amennyiben az állattartónál még meglévő állat, állatok elhelyezésével jár. Figyelemmel erre, a jogszabálykiegészítés rövid -és hosszútávú negatív hatásait tekintve is döntő jelentőséggel bírhat, hogy a jogszabálykiegészítés hatályba lépése után mennyire lesz tömeges annak alkalmazása, miután az azonnali elhelyezés szükségessége túlterhelheti a menhelyeket, ebrendészeti telepeket, és az is előfordulhat, hogy egyes állatok ideiglenesen rosszabb körülmények közé kerülhetnek. A hatóságoknak tehát úgy kell meghozniuk ezt a döntést, hogy már a döntés meghozatala előtt figyelemmel kell lenniük arra, hogy van-e szabad kapacitás az adott állat állatok elhelyezésére. Ugyanakkor a hatóságoknak azzal is számolniuk kell, hogy a tiltások nyilvántartása, ellenőrzése plusz terhet ró az adminisztrációra és a tényleges ügyintézésre is.
Az állatvédelmi hatóságoknak egyebekben is önmérsékletet kell tanúsítaniuk. Az új szabályozással a jogalkotó most szabad utat adott arra, hogy a legenyhébb jogsértés esetében is kiszabható legyen az állattartásról való eltiltás. A hatóság részéről a "túlzott szigor" alkalmazása számos negatív következménnyel járhat. Eredményezheti például egy-egy állat egyébként szükségtelen kiemelését, az eredetinél rosszabb életkörülmények közé történő elhelyezését, túlzott, illetve indokolatlan stressznek történő kitevését, és ezen következmények ellentétesek az állatvédelem céljaival. Az állattartásról való eltiltás nemcsak kedvtelésből tartott állatokra, hanem minden állat tekintetében alkalmazható jogkövetkezmény, amely, például haszonállatokat történő eltiltás esetében anyagi következményekkel járhat az állattartóra nézve, aki közigazgatási jogkörben okozott kárra hivatkozva bírósághoz fordulhat. A jogszabályi rendelkezés a jogsértés mértékét figyelembe nem vevő alkalmazása eredményezheti a kisebb szabálytalanságot elkövető állattartók (indokolatlan) stigmatizációját, állatkínzóként történő megbélyegzését is.
Összességében, hosszútávon, ha a lakosok aránytalannak érezhetik az eltiltást, a jogszabálykiegészítés társadalmi vitát, ellenállást generálhat, melynek során egyre nehezebbé válhat a közös kommunikáció és együttműködés.
A jogszabály-kiegészítésből eredő potenciális kedvezőtlen hatások bekövetkezése nem szükségszerű. Amennyiben a jogalkalmazó hatóságok elsődleges figyelmüket továbbra is az állatvédelmi oktatásra irányítják, az új szabályozás hatálybalépése kizárólag pozitív hatásokat fog gyakorolni. A jogszabálykiegészítéssel ugyanis várhatóan megnő az állattartók motiváltsága az állatvédelmi képzés elvégzésére. Az állatvédelmi képzés során megszerzett ismeretek alkalmazásának rövidtávú kedvező hatása, hogy emelheti az ügyben érintett állat életkörülményeit, hosszútávon pedig országosan javulhat az állattartási kultúra. Ez gazdasági szempontból is kedvező változást eredményezhet: a jobb állattartási gyakorlatok mellett kevesebb csökkenhet az állatmentések száma, így csökkenhet az erre fordított állami és civil források mértéke.
Álláspontom szerint az állattartásról való eltiltás új lehetősége nem jelenti azt, hogy az korábbi esetkör átgondolása, „korszerűsítése” szükségtelenné vált, a két jogszabályi rendelkezés célja és alkalmazása egymástól független. A korábbi esetkör célja, hogy a szankcionált állattartónak lévő állatok kiemelésre kerüljenek és a jövőben ne kerülhessen oda állat. Az állatvédelmi képzés el nem végzése miatt kiszabott állattartásról való eltiltás célja, hogy az állatvédelmi képzés elvégzésére való hajlandóságot növelje, és ezzel rövid és hosszútávon helyi és országos szinten tudatosabb állattartási kultúra alakuljon ki. A jogszabályi környezet ehhez most megvan, a jogalkalmazó hatóságokon múlik, hogy hogyan, mennyiben élnek a lehetőséggel.
[1] dr. Nagy Csilla: Az állattartástól való eltiltás jogszabályi alapjai. A PEME XXVIII. Nemzetközi PhD – Konferencia előadásairól készólt kötet, Budapest, 2024., 60-70.
állatvédelmi szakjogász, PhD hallgató, Miskolci Egyetem, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola.
Fotó: Illusztráció
