Az állat azonnali elkobzásának jogszabályi feltételei az Ávtv. 45/B. § (3) bekezdése alapján
Az állat kiemelésének jogalapját az a 2009. május 15-től hatályos rendelkezés teszi lehetővé, amely szerint a hatóság „kétlépcsős kiemelés” keretében elkobozhatja az állatot.[1] Első lépésben az állat elvitelével egyidőben kötelezést és erre határidőt ad az állattartónak az állatjóléti követelmények emelése és a jogszabálysértő körülmények felszámolása tekintetében. Második lépésben, megtörténik az állat visszahelyezése, ha a jogszabálysértő körülmények felszámolására sor került a határidőben vagy amennyiben a határidőre az állattartó az intézkedéseket nem teljesíti, az állat tőle véglegesen elhelyezésre kerül.[2]
- augusztus 20-tól lehetséges az állat azonnali elkobzása, ha „a) a jogszerű állattartási feltételek biztosítása elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy már előre eredménytelennek mutatkozik”, és „b) az állat védelme vagy végleges elhelyezése szempontjából előnyösebb”.[3]
A két jogszabályi feltételnek tehát együttesen egy időben fenn kell állnia. A hatóságnak a határozatában meg kell indokolnia, hogy
a jogszerű állattartási feltételek biztosítása miért ütközik elháríthatatlan akadályba vagy
a jogszerű állattartási feltételek biztosítása miért mutatkozik már előre eredménytelennek
és
miért előnyösebb az azonnali elkobzás az állat védelme vagy végleges elhelyezése szempontjából.
A jogszabálykiegészítés következtében várhatóan felgyorsul és biztossá válik az állat végleges kiemelése egy számára ártó környezetből. Nemcsak az állatok, de a társadalom számára is előnyös a változtatás: amikor a polgárok azt látják, hogy a hatóságok gyorsan és hatékonyan lépnek fel az állatok védelmében, nő a bizalom az intézményekben, tudatosul bennük, hogy hogy az állatokkal szembeni felelősségteljes magatartás nem választás kérdése, hanem jogi és erkölcsi kötelesség. Ez hozzájárulhat az állattartási kultúra fejlődéséhez, a lakosság szemléletformálásához és a közösségi értékek erősítéséhez. Hosszú távon mindez az empátia és a felelősségvállalás általános szintjét is növelheti a társadalomban, hiszen az állatokkal való bánásmód közvetlenül hat arra is, ahogyan egymással bánunk.
Az állatok elkobzása rövid távon többletköltséget jelenthet, miután az állatok hirtelen nagy számban juthatnak állatvédő szervezetekhez vagy menhelyekre. Ez azzal járhat, hogy az állatok bár kikerülnek a rossz tartási körülmények közül, de újabb nehézségekkel szembesülnek: zsúfoltsággal, ellátási hiányosságokkal, kevesebb egyéni törődéssel.
Hosszú távon a megfelelő döntés meghozatala ugyanakkor komoly gazdasági előnyökkel is járhat. Az állatkínzás és a helytelen tartási körülmények gyakran vezetnek járványokhoz, fertőzésekhez vagy az állatok pusztulásához, ami például haszonállatok esetén komoly anyagi kárt jelenthet. Mostantól megelőzhetők ezek a károk, és csökken az állategészségügyi kockázat is.
Az anyagi kár ugyanakkor a gazdálkodó esetében is felmerülhet, ahonnan az állatot a hatóság elkobozta. Ez a kár pedig közigazgatási jogkörben okozott kárrá transzformálódhat, ha a
hatóság nem a jogszabályoknak megfelelően alkalmazta a jogszabály kiegészítést, hibát vétett a körülmények feltérképezésében, az intézkedés indoklásában, vagy egyéb súlyos eljárásjogi hiba történt (például képviseletben).
A szabályozás túl szigorú vagy következetlen alkalmazása esetén nem kizárt, hogy a társadalomban nem a felelős állattartás kultúrája erősödik, hanem inkább a félelem és a bizalmatlanság. Egyes állattartók megpróbálhatják elrejteni állataikat a hatóságok elől, vagy visszatarthatja az embereket attól, hogy állatot fogadjanak örökbe, attól tartva, hogy a legkisebb hiba miatt elveszíthetik őket.
Továbbá társadalmi ellenérzést is kiválthat, ha a lakosság úgy érzékeli, hogy az elkobzás túl szigorú vagy igazságtalan helyzetekben történik. A túlzott szigor kontraproduktív lehet: nem az állatok védelmének társadalmi támogatottságát erősíti, hanem ellenkezőleg, gyengíti azt.
A jogalkotás részéről ugyanakkor továbbra is bizonytalanságot okoz, hogy nem rendezi egyértelműen az költségeinek fizetési kötelezettségét és ezek behajtásával kapcsolatos eljárásrendet, valamint az azonnali végrehajtás lehetőségének beapplikálását az állatvédelmi eljárásba.[4]
Összegzés
Bár az állatok azonnali elkobzásának lehetősége a jogalkotó szándéka szerint az állatvédelem erősítését szolgálja, egy nem megfelelő jogalkalmazási gyakorlat számos kedvezőtlen következménnyel is járhat, ezérta közigazgatási hatóságoknak minden esetben mérlegelniük kell hogy az alábbi döntések közül melyiket hozzák meg:
- elegendő-e az állattartó kötelezése valamilyen intézkedés megtételére határidő tűzésével,
- szükséges-e ezen határidő alatt az állat kiemelése,
- szükséges-e az azonnali elkobzás.
A jogalkotó tehát 2025-ben megteremtette a lehetőségét annak, hogy az állatvédelmi hatóságnak ne csak az azonnali kiemelésre, hanem az azonnali elkobzásra is lehetősége legyen. Ugyanakkor adós maradt a költségek viselésének és behajtásának eljárásjogi pontosításával továbbá az azonnali végrehajtás egyértelmű beemelésével az állatvédelmi eljárásba.
A jogalkalmazó hatóságok tehát továbbra is szembesülnek azokkal az eljárás jogi nehézségekkel, amelyekkel korábban is, ugyanakkor lehetőségük nyílt az állat érdekében gyorsabban és hatékonyabban fellépni.
Budapest, 2025. augusztus 31.
* dr. Nagy Csilla LL. M., PhD-hallgató, Miskolci Egyetem ÁJK, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, 3515 Miskolc-Egyetemváros, drnagycsillajog@gmail.com
[1] Az Ávtv.45/B. § alapján.
[2] Nagy Csilla: Az állat ideiglenes majd végleges elhelyezésének kérdései a jegyző előtti állatvédelmi eljárásban. Jogi Fórum publikációk, 2024.
[3] Az Ávtv. 45/B. § (3) bekezdése alapján.
[4] Nagy Csilla: Az azonnali végrehajtás kérdései az állatvédelemben. Miskolci Jogtudó, 2025/1. 98–108. ISSN 2630-9505
Fotó: Illusztráció
