Takarmányokban lévő fehérjehordozók… Hús és állati eredetű melléktermékek.

Részleteiben áttekintenénk húsevő társállataink tápjaiban lévő fehérjehordozó összetevőket és kitérnénk a nem allergiás állatok számára otthon előállított élelemben felhasználható élelmiszerekre (alapanyagokra) is. Végezetül megnéznénk, hogy mik azok a legfontosabb szempontok, ami alapján közel azonos árú (és minőségű) tápok közül kiválaszthatjuk kedvencünk számára a legoptimálisabbat.

Takarmány az, ami az állat számára táplálóanyagot hordoz és feletethető egészségkárosodás nélkül, illetve egy táp nyers fehérje tartalmán a nitrogén tartalmú anyagok összességét értjük, bele tartoznak a Fehérjék, és Nem Fehérje eredetű Nitrogén tartalmú anyagok (NPN) is. A nitrogén tartalmat a Kjeldahl módszerrel mérik, ezt a mért mennyiséget beszorozva 6,25-tel kapjuk meg a nyers fehérje mennyiségét, ami igen közel van a valódi fehérje tartalomhoz.

A húsevők heterotróf élőlények, vagyis saját szerves anyagaik előállításához más élőlényből származó szerves anyagra van szükségük. Ez a helyzet, a fehérjeszintézissel is, szervezetük gyakorlatilag minden pontján megtalálhatók a fehérjék a legkülönfélébb formában (a hemoglobintól, az immunoglobulinokig, a különféle enzimektől a sejtfelszíni receptorokig), ezek előállítására a legfontosabb alkotók, az aminosavak szükségesek. Fehérjéből az állatok nem tudnak nagy mennyiséget raktározni, mint mondjuk zsírból, így a fehérje ellátottságnak folyamatosnak kell lennie. A szükséglet pedig növekszik kölyök és felnőtt korban, tartósabb igénybevétel (munka, sport, egyebek), stressz, vemhesség és szoptatás, fertőző betegségek során és után, vagy traumás sérülések, műtéteket követő lábadozási időszakban.

Kutyák fehérje szükséglete a táp szárazanyagjára számolva 22-25%, macskáké 25-35% (jóval magasabb a kutyákénál). A macskák nagyobb fehérjeszükséglete többek között azzal magyarázható, hogy a májban a fehérje bontást végző enzimek (különféle proteázok, transz- és dezaminázok és egyebek) aktivitása folyton magas, de e mellett viszonylag állandóan nagy mennyiségű nitrogént is veszít (karbamid formájában) a vizelettel. A macska valódi húsevő (obligát carnivora), evolúciója és háziasítása során sosem kellett populáció szinten a szervezetüknek (enzimgarnitúráiknak) hozzászoknia a hiányos fehérjeellátottsághoz. A macskák általában a teljes zsákmányt fogyasztják el természetes körülmények között (kisrágcsálók, madarak, hüllők), míg a kutya legközelebbi rokona a farkas elsősorban a zsigereket, a májat, a szívet és a tüdőt fogyasztja, a préda izomzatának és csontozatának nagy részéhez csak ínséges időben, prédahiány, vagy túl nagy falka esetén nyúlnak.

A táppal bevitt fehérjék aminosav összetétele határozza meg döntően azt, hogy az adott fehérjehordozó, hogyan fog hasznosulni az állat szervezetében. Az esszenciális aminosavak azok, melyeket az állat nem tud saját szervezetében egyáltalán előállítani, így azt csak kész formában tudja hasznosítani. Kutyának esszenciális aminosav, a lizin, a metionin és cisztein, a triptofán, a treonin, a fenilalanin tirozin, a leucin, az izoleucin és a valin, kölykökben jó az intenzív növekedés miatt relatíve esszenciálisnak tekinthető, az arginin és hisztidin is.

Macskában ezek szintén hasonló fontosságúak, de kiemelten nagy az arginin szükségletük (az ornitin ciklus egyes részeinek lassú működése miatt) és esszenciális számukra a taurin is (mivel epesavaikat csak taurinnal képesek konjugálni). A taurin-tartalom legalább 0,1%-nak kell, hogy legyen.

Miből származhat a fehérje egy kutya és macskatápban?

Növényi eredetű fehérjék (általánosan elmondható, hogy ezek némileg rosszabban hasznosulnak és aminosav összetételük nem ekvivalens az állati eredetűekkel).

- Gabona magvak (búza, tritikále, rozs, árpa, egyebek), fehérjetartalmuk (sikér) alacsony kevés kivétellel, a sikér 80-85% glutén, amire a kutyák egy kis hányada allergiás lehet.

- Pillangós virágúak termése (pl. borsó, bab-félék, szója), fehérjetartalmuk relatív magas (22-38%), és például a borsóban és a szójában nagyjából jó összetételű is, viszont ezekben a növényekben magas az antinutritív anyagok aránya, melyek nagyobb mennyiségben káros, vagy nem kívánatos hatást gyakorolhatnak húsevőkre (felfúvódás, bélproblémák, ösztrogén-szerű hatás (szója)).

- Az olajos magvak (pl. repce, napraforgó) szintén magas fehérje és olajtartalmúak, viszont a bennük lévő fehérje nem tökéletes összetételű húsevők számára.

- Egyebek, mint lencse, lenmag, szezám-mag szintén hasonlóan magas fehérjetartalmúak, mint az olajos magvak (20-25%), viszont rossz beltartalmúak, nehezen emészthetők és antinutritív anyagokat tartalmaznak.

Állati eredetű fehérjeforrások:

Az állati eredetű fehérjeforrások takarmányos címkéken történő jelölésére az AAFCO (Association of American Feed Control Officials) standard definíciókat dolgozott ki, melyektől nem igen lehet eltérni a tápok gyártóinak. (Ez a takarmány receptúra, a gyártási lapok, beszállított tételek, és a legyártott takarmány ellenőrzésével is nyomon követhető, kontrollálható.)

- Marhahús: vágott szarvasmarhából származó tiszta hús, mely harántcsíkolt izomszövetből (vázizomzat, nyelőcső, szív, rekeszizom) és a hozzá tartozó zsírszövetből, inakból, idegekből és erekből áll, (esetleg lehet ezek nélkül is).

- Ugyan ez igaz, mint a fentiek, az összes olyan megnevezésre, ahol az előtaghoz (tehát hogy milyen állatból származik) hozzá van téve a „hús” az gyakorlatilag húsból van (pl.: bárány hús, sertés hús, vaddisznó hús, csirke hús, pulyka- és csirke hús). Illetve „hal” esetén is ez értendő.

- Csirke: csirke hús és bőr a hozzá tartozó csontokkal (vagy azok nélkül), eredeztethető a teljes leölt csirketetemből a fej, a tollak, a lábak (lábvégek) és a zsigerek kivételével.

- Pulyka (Turkey meal): ugyan az, mint csirke esetén. (Gyakorlatilag az egész vágott állat csontokkal vagy a nélkül, de biztosan toll, fej és lábvégtől, továbbá zsigerektől mentesen.) Ide tartozhat még egyéb szárnyas faj is (kacsa, liba, strucc, stb. is.)

- Bárány (lamb meal): (nem bárányhús), a bárány ehető szövetei, melybe nem kerülhet bele vér, szőrzet (gyapjú), szarv és szaru, továbbá, tartalom az összetett gyomrokból és a bélből.

- Hús-melléktermékek (vágóhídi melléktermékek): a húst nem tartalmazó vágott emlősállatból származó ehető tiszta szövetek, mint pl.: tüdő, lép, vese, máj, agy, csontok, vér, zsírszövet, a gyomor- bélcsatorna megtisztítva tartalmától. (Soha nincs benne a szarv, köröm(szarú), és a szőrzet, valamint a fogak.

- Baromfi eredetű melléktermék: a baromfik feje, lábai, zsigerei, és a ki nem kelt tojások. A toll ebbe a kategóriába sem tartozik bele.

- Ha egyéb állati eredetű valamilyen ipari eljárással feltárt alapanyag kerül a takarmányba, mint pl. feltárt, hőkezelt tolliszt, azt elméletileg külön föl kellene tüntetni az AAFCO rendszere szerint.

A csontoktól és a keményebb, szilárdabb részletektől nem kell megijedni, ha a takarmányban esetleg megtalálható, mivel a gyártás során gyakorlatilag péppé zúzzák, vagy már liszt formájában adják hozzá a keverékhez, így nagy irritáló, vagy veszélyes méretű csontszilánk jó gyártási gyakorlat esetén nem lehet a tápban.

Ezeket az állati eredetű összetevőket bonyolult ipari folyamatokon keresztül alakítják és szerencsére majd minden esetben valamelyest hőkezelik, így biztonságossá téve azt. Néhány szuper prémium tápot gyártó cég még azt is deklarálja, hogy termékük kizárólag emberi fogyasztásra alkalmas alapanyagokból készül (persze a végeredmény inkább kívánatos egy kutyának vagy macskának, mintsem az embernek).

Miket használhatunk fel az otthon (optimális esetben állatorvosi „receptúra” alapján) készített eleséghez férje forrásként. (Itt tenném szóvá, hogy minden esetben javaslom, hogy ne nyersen, hanem alapos hőkezelés után, összefőzve, majd enyhén kihűtve adjuk oda állatunknak az eleséget a fertőzésveszély leküzdése miatt.)

Továbbá fontos azt megjegyezni, hogy az alábbiak, csak egy részét képezik a teljes eleségnek, ezek jobbára csak a fehérjehordozók.

- Hús (és környező szövetek), növényevő emlősökből (kérődzők, nyúl, sertés, stb.), baromfiból, halból (egyéb ehető állatokból).

- Lép, szív, tüdő, vesék (alapos mosás után), és egyebek (más tisztított zsigerek).

- Baromfi csontos húsa, pl. farhát, vagy nyak, fej, láb. Ezeket, ha lehetséges, jól főzzük szét és minden esetben a csontos képleteket erősen zúzzuk szét klopfoló kalapáccsal, nehogy felsértsék a kutya és macska tápcsatornáját.

- Tojás (főtt) és tojáspor, egyéb tojáskészítmények.

- Bizonyos sajtkészítmények és joghurtféleségek, tejföl (persze csak kis mennyiségben laktóz tartalma miatt).

Fekete professzor úr könyve (Állatorvosi takarmányozástan) szerint, a kutyának a napi életfenntartó igényeit fedező fontosabb fehérjeforrások (és az azokból adandó mennyiség):

(Az életfenntartó szükségletet azt hiszem, nem szorul magyarázatra.)

10kg testtömegű kutyának 1,3 tojás, 55g marhahús, 100g sajt,

20kg testtömegű kutyának 2,25 tojás, 90g marhahús, 170g sajt,

30kg testtömegű kutyánál, ez 3 tojás, 125g marhahús, 285g sajt.

(Ha otthon főzünk, ezt, ki kell egészíteni szénhidrát forrással (rizs, burgonya, esetleg tésztafélék), rosttartalmú anyaggal, és valamivel, amiből jó minőségű zsírokhoz jut az állat.)

Végezetül nézzük meg, hogy melyek azok a pontok a takarmányos címkén, melyek összehasonlításával választhatunk a takarmányok közül.

(általánosan elmondható, hogy mindig érdemesebb a lehető legjobb beltartalmi értékű és összetételű takarmányt választani.)

- Fontos odafigyelni, a kiszerelésre, és a nedvesség tartalomra (száraz, félszáraz és nedves tápok).

- Érdemes megnézni azt, hogy nyersfehérje, nyersrost, nyershamu és NMKA (szénhidrát) tartalma megfelelő-e háziállatunk fajának (fajtájának), korának, ivarának és egészségi állapotának.

- Meg kell nézni, hogy milyenek az összetevők, preferálandóbb, például az a fehérjehordozó, amiben kevesebb a „melléktermék” és az esetleges allergén. (Pl. jobbára húsból, májból van a fehérjehordozó rész.)

- Oda kell figyelni a takarmány adalékanyagaira (premixekre) is, mennyi hozzáadott vitamint, ásványi és egyéb jótékony hatású anyagot tartalmaz.

- Érdekes lehet azt összehasonlítani esetleg, hogy mennyi ideig áll el állapotromlás nélkül felbontás után (ez száraz, magas antioxidáns tartalmú száraz tápok esetén nagyságrendekkel hosszabb idő, mint nedves táp esetén).

Remélem a cikkem kimerítette a kedves olvasó érdeklődését a takarmányozási témának ezen, részével kapcsolatban, amennyiben mégsem, ajánlom szíves figyelmükbe az alábbi könyveket:

- Textbook of Veterinary Internal Medicine VIIth ed. (Ed.: Ettinger, Feldman) Vol. I.;

- Állatorvosi Takarmányozástan és Dietetika, II. átdolgozott kiadás (Szerk.: Prof. Dr. Fekete Sándor György);

- Small Animal Clinical Nutrition IVth ed. (Ed.: Lon D Lewis);

Dr. Dobos Attila Balázs

a www.innomarket.hu megbízásából