Diszplázia

A bűvös diszplázia szó az orvosi szótár szerint valamely szerv rendellenes fejlődését jelenti. A kutyatartók és tenyésztők számára ez a megnevezés eddig kizárólag a csípőízület elváltozására vonatkozott, de természetesen létezik vesediszplázia, szívbillentyű diszplázia, stb. is. Gyakoriságát és klinikai megjelenését tekintve viszont egyértelműen a csípő- és könyökízületi diszplázia vezet az ilyen betegségek között.

Csípőízületi diszplázia

A csípőízületi diszpláziás kutyák elváltozást nem mutató, egészséges csípőízülettel születnek, majd a növekedés során a bennük lévő hibás genetikai program miatt a csontos váz és az izomzat fejlődése közötti összhang felborul. A csontok és az őket mozgató izmok nem összehangolt növekedése következtében a csípőízületben kóros lazaság jelenik meg, a combcsontfej a teherviselés során rendellenes mozgásokat is végez, akár részlegesen el is hagyhatja normális anatómiai helyét, az ún. csípőízületi vápát. Az ízületi felületek rendellenes érintkezése visszahat azok növekedésére, formálódására, ami sekély ízületi vápát és nem gömb alakú combcsontfejet eredményez. Ez az önmagát erősítő folyamat további lazasághoz, deformitáshoz vezet, ami a testsúly növekedésével az egyre rendellenesebb súlyviseléssel az ízületi alkotórészek fokozódó kopását okozza. Más szóval minél rendellenesebb az ízületi alkotórészek megjelenése, annál tökéletlenebbül illeszkednek. Minél rosszabb az illeszkedés, annál kisebb ízületi porcfelszínek végzik a teherviselést, így annál nagyobb rendellenes terhelésnek lesznek kitéve. Ez egyszerű fizika, ha feleakkora felületen érintkeznek az ízületifelületek, akkor kétszer akkora terhelést kapnak, ami a porcfelszínekkopásához vezet. A porckopás akár teljes vastagságú is lehet, ilyenkor a porcszövet alatti csontfelszín is megjelenhet, ami olyan, mintha kilyukadna a cipőnk talpa. Az emlős szervezetek ízületei ugyanakkor csak távolról hasonlíthatók élettelen tárgyakhoz, pl. gépek mozgó alkatrészeihez, az ízületekben a rendellenességek ugyanis nem csak kopásokhoz, hanem az úgynevezett degeneratív ízületi elváltozáshoz (artrózishoz) is vezetnek, és ez okozza később a középkorú és idős kutyák mozgásszervi fájdalmainak döntő többségét.

Előfordulás: A csípőízületi diszplázia szinte minden kutyafajtában előfordul, de a spánielnél kisebb méretű ebekben csak ritkán okoz tüneteket. A klinikus állatorvos a leggyakrabban a közepes és nagytestű, nagy növekedési erélyű fajtákon találkozik vele, ezek közül is kiemelkedik a német juhászkutya, a rottweiler, a bernáthegyi, kaukázusi juhászkutya és a masztiffok.

Szerencsésen alacsony a kórkép előfordulása skót juhászkutyákon, míg feltehetőleg az évszázados szelekció a mind jobb futóteljesítményre az agár fajtát szinte mentesítette a betegségtől. A betegség előfordulása szukáknál gyakoribb, továbbá az érintett kutyákon legalább 70%-ban mindkét csípőízület betegsége kimutatható.

Tünetek: A 4-5 hónaposnál fiatalabb kölyökkutyák tulajdonosainak feltűnhet, hogy a kiskutya „lusta”, nem vesz részt a játékban, sokat ül, mozgása eltér a többiétől. A testtartás megfigyelésekor jellegzetes lehet a hátsó lábakon a szűk lábállás, hátulról megtekintve a diszpláziás kutya a csípők magasságában szélesebb, lejjebb a comboknál keskenyebb lehet a normálisnál, a mancsai szinte összeérnek. A legtöbb kölyökkutya a 4-6. hónapos kora között nő a legintenzívebben. Az ekkor kiteljesedő csípőízületi diszplázia már fájdalommal is járhat, a beteg bizonyos mozgásformákat (pl. felállás, ugrás, lépcsőzés) megpróbál elkerülni. A csípőízület terhelésének csökkentésére állás közben hátsó lábait előrébb, a hasa aláhelyezi, ezzel több súly jut az elülső végtagokra. Idővel feltűnő lehet a hátsó végtagok sorvadtsága és az elülső lábak fokozott izomtömege közötti különbség. Járás közben a fájdalmas csípőízület mozgatását úgy próbálja csökkenteni az állat, hogy az egész medence fokozottabb oldalirányú mozgást végez (riszál), vagy kicsit gyorsabb tempónál a kutya egyszerre viszi előre mindkét hátulsó lábát, ezt nevezik „nyúlugrásnak”.

Természetesen ettől még nagyon komolyan kell venni, semmiképpen nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Terápiás szempontból léteznek korai, 12-16 hetes(!) korban elvégezhető beavatkozások, melyekhez erre specializálódott, kisállat ortopédus szakember előzetes vizsgálata, javaslata szükséges. A beavatkozás során egy kisebb műtéttel (symphysiodesis JPS) a medencecsont növekedését olyan irányba befolyásolhatjuk, hogy az javítja a csípőízület illeszkedését és „elébe megy” a fent leírt folyamatoknak. Ebben a fiatal életkorban még általában nincsenek egyértelmű tünetek, tehát a gazda tulajdonképpen egy tünetmentes kutya műtétjét kéri annak érdekében, hogy a jövőben ne tudjanak tünetek, vagyis fájdalom kialakulni és annak tudatában, hogy minden beavatkozásnak a költsége mellett kockázata, és bizonyos százalékban sikertelensége is van. 5 és 8 hónapos kor között, a már klinikai tüneteket mutató, de még az ízületi kopásoktól mentes kutyáknál úgynevezett korrekciós műtétekkel lehet javítani a csípőízület illeszkedésén és így megint csak megelőzni az ízületi kopások és a későbbi tartós fájdalmak kialakulását. Ezek a korrekciós beavatkozások már komoly eszköz- és anyagigényű, nagy műtétek, a legtöbbjüknél a medencecsont több helyen történő elfűrészelésével és annak lemezzel és csavarokkal való rögzítésével, ún. implantátum behelyezésével járnak. Tekintettel arra, hogy a betegség gyakorta kétoldali megjelenésű, az adott beavatkozást akár mindkét oldalon el kell végezni. A fájdalom, a tünetek első jelentkezésekor választhatunk konzervatív kezelést is, ami döntően mozgáskorlátozást és fájdalomcsillapítók adását jelenti, de ezt természetesen a betegség gondos kivizsgálását, a csípők röntgenvizsgálatát követően csakis állatorvos határozhatja meg.

Ebben az esetben abban bízhatunk, hogy a csípőízületi diszpláziára jellemző fiatalkori fájdalmas időszakon átsegít a gyógyszeres terápia, és utána, habár az ízület állapota a háttérben folyamatosan romlik, fájdalmak mégsem jelentkeznek. Esetleg ritkán, nagyobb aktivitást követően pár napig láthatók még enyhe tünetek, ami ismételt kezeléssel jól kézben tartható. Ez az a pont, ahol markánsan megmutatkozik az élő és élettelen közötti különbség. Míg egy autóban vagy egyéb gépben lévő mozgó alkatrész teljesítménye szinte egyenes arányban van annak fizikai sajátságaival, azaz korával, karbantartásával és kopottságával, az élő szervezetben, az ízületben a fájdalom megjelenése még számos egyéb, csak részben ismert tényezőtől függ. Így lehetséges az, hogy pl. egy enyhébben diszpláziás kutya tartós panaszokkal küzd, míg egy súlyosan alaktalan csípőízülettel rendelkező, ugyancsak diszpláziás társa nem mutat szinte semmilyen látható mozgászavart. Természetesen a nagy számok törvénye alapján a diszplázia súlyossági fokának növekedtével egyre valószínűbb, hogy a kutya élete folyamán fájdalmat fog okozni, de egy adott egyednél mégsem jósolható meg a frissen készített csípőízületi röntgen alapján, hogy milyen sűrű és milyen súlyos panaszai lesznek majd. Amennyiben a konzervatív kezelés mellett döntünk, tudnunk kell, hogy a kutya ki fog csúszni abból az életkorból, amikor még korrekciós műtét végezhető rajta, de ez persze nem jelenti azt, hogy a későbbi életkorban nincs lehetőség fájdalommentes, teljes értékű életet biztosítani a kutya számára.

Könyökízületi diszplázia

Az 1950-es évektől a vizsgálóeljárások tökéletesedésével fény derült néhány, eddig ismeretlen okú könyökízületi bántalom fejlődéses eredetére is. Eszerint nem ritkán, bizonyos felnőttkori sántaságok hátterében egy ifjúkori fejlődési zavar rejtőzik. A könyökízületi diszplázia főleg a nagytestű kutyafajtáknál tapasztalt örökletes fejlődési rendellenesség, mely 4 és 8 hónapos kor körül alakul ki, és megfelelő gyógykezelés hiányában az ízület visszafordíthatatlan károsodásához, artrózishoz vezet, ami fájdalommal és következményes sántasággal jár. Habár a rendellenességek ilyen fiatal korban jönnek létre, gyakorta az általuk okozott ízületi elfajulás és következményes fájdalom csak hónapokkal, esetleg évekkel később tűnnek fel a gazdának.

Így állhat elő az is, hogy mire kiderül a baj, a könyökízület elváltozásai rendkívül súlyosakká, alig javíthatókká válnak.

Könyökízületi diszplázia tekintetében a leginkább veszélyeztetett fajták a közepes és nagytestű kutyák. Közöttük is „listavezetők“ a retrieverek, masztiffok, a német juhászkutya, bordói dog és a berni pásztor. A tünetek legkorábban 4 hónapos kortól jelentkeznek. A terhelt kutyák rövidebbeket lépnek, elülső lábaikkal „tipegnek“, néha könyökeiket kissé kifordítva tartják, esetleg jellegtelen, váltakozó mértékű, gyakorta visszatérő sántaságot mutatnak. Ebben az életkorban, ezekben a fajtákban gyakori a hirtelen növekedésből eredő csonthártyagyulladás (panostitis) is, ami könnyen diagnosztizálható és a növekedés befejeztével nyom nélkül elmúlik. Baj akkor van, ha ezzel egy időben a sokkal nehezebben kimutatható, egy életre súlyos nyomot hagyó könyökízületi diszplázia is kialakult, de nem gondoltunk rá. Általánosságban tanácsolható, hogy amennyiben egy fiatal, nagytestű kutya 3-5 napnál hosszabb ideig sántít, mutassuk meg állatorvosnak.

Ha fájdalomcsillapítás mellett sem múlnak el teljesen a tünetek, vagy rövid időn belül újra megjelennek, feltétlen egy specialistához, vagyis a kisállat ortopédia területén jártas állatorvoshoz kell fordulni. Kedvencünk gyógykezelésének sikere leginkább attól függ, hogy milyen súlyos az elváltozás, illetve milyen korán kerül felismerésre, műtétre. Az időben felismert, műtétileg gyógykezelt esetek gyógyulási esélye sokkal jobb, mint a későn diagnosztizált, súlyosan kopott könyökű kutyák esetén. Ez az egyik lényegi különbség a csípőízületi diszpláziához képest: minden könyökízületi diszpláziás kutya mielőbbi műtéti ellátása javasolt, hogy a könyökízület leépülését elkerüljük, lelassítsuk, mert jelenleg még nem áll rendelkezésre olyan eljárás, amivel a súlyosan kopott könyökízület fájdalommentes működését biztosítani tudjuk.

A könyökízületi diszpláziának 4 különböző formája van, melyek műtéti ellátása is különböző lehet. Mivel nem ritka, hogy ugyanazon könyökben egyszerre több forma is jelen van, a műtét első lépésként az ízület minél teljesebb áttekintése szükséges, amit a legkisebb szöveti károkozás (invazivitás) szem előtt tartásával artroszkóppal tehetünk meg. A legtöbb könyökízületi diszpláziaforma orvosolható is artroszkóppal, de vannak esetek, amikor akár a fejlődésben elmaradt könyökcsont átvágására is szükség lehet. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy jelen ismereteink szerint a könyökízületi diszplázia sajnos csak javítható, de meg nem szüntethető betegség! Függően az adott kutya könyökében kialakult diszplázia formájától, annak súlyosságától és előrehaladottságától, a hosszú távú javulás és az örökre meg maradó sántaság jelenti a két végpontot. Ahogy mindig, ezekben az esetekben sem ér véget a műtéttel a gyógykezelés, sőt!