Mit taníthatsz a gyermekednek a pénzről egy házi kedvenccel?

Mit taníthatsz a gyermekednek a pénzről egy házi kedvenccel? Mivel a legkisebb gyermekem (10 éves) nemrégen kapott saját kisállatot (történetesen egy nyuszit), elmesélem Neked, hogy hogyan lehet egy ilyen álomállatnak a gyermeked pénzügyi nevelésében is hasznát venni. (Erről már több ügyfelem, akik megvásárolták gyermekeiknek a Pénzmesék című mesekönyvsorozatomat, biztosan sokat tudnának mesélni).

 1. Használd ki, hogy erősen vágyik egy kisállatra! Ez lehet akár egy teszt is, hogy mennyire elkötelezett a gyerek az állatka iránt. (Jobb, ha még tesztfázisban derül ki, hogy ez csak egy hirtelen fellángolás, múló divatszeszély az osztályban. Így megúszod, hogy a nyakadon maradjon egy állat gondozása és ennek költsége.) Szóval beszéljétek meg a gyerekkel, hogy ő is adjon pénzt az állat megvásárlásába! (Akkor lesz az igazán az övé, ha "részvényes" is lesz benne, nem?) Természetesen korának és éppen aktuális megtakarítási helyzetének megfelelően lődd be az ő „önrészét”. A lényeg, hogy kelljen dolgozni a gyűjtéssel, de azért az ő lehetőségeihez mérten elérhető is legyen a kijelölt összeg! Ha már a második héten inkább elkölti a pénzét fagyira, képregényre és csokira, akkor valószínűleg nem is akarta ő annyira azt az állatkát. Közben persze már lehet vele beszélgetni is, hogy milyen feladatokkal jár egy állatka gondozása – ez lehet ugyanis a másik olyan pont, ahol hamar párolog a lelkesedés.

Ezzel a gyerek pénzügyi szempontból tanul:  gyűjteni, tervezni, számolni, mérlegelni (hozzá nyúljon-e a már félre tett pénzhez egy fagyi erejéig, vagy mégsem?), vágyat késleltetni, célt kitűzni, megvalósítani.

2. Ha már összegyűlt a pénz, hagyd, hogy válasszon! Övé lesz az állat, hát legyen olyan, amilyet ő szeretne. Ezzel ugyanis még további elköteleződést lehet elérni az állatka iránt. A következő pedig az a lépés, amikor a megvásárlás alkalmával a gyerek maga fizet. Akarsz önbizalomszintrobbanást látni? Hagyd, hogy a gyerek a gyűjtés után megvegye szíve vágyának tárgyát! 

Ezzel a gyerek megtanulja, hogy:

 

- van értelme a gyűjtésnek, a vágykésleltetésnek, mert látja az eredményét;

- értékelje a saját teljesítményét;

- megbecsülje azt, amiért megdolgozott (merthogy ebben az életkorban még a takarékoskodással járó mérlegelés is komoly agymunkának számít).

 

3. Ha már megvan az állat, hagyd a gyerekre az állattartás szinte teljes felelősségét! Nem, nincs ilyen, hogy a gyerek megvette, aztán majd a személyzet (értsd: Te) ellátja! (Na, erre kellenek a megelőző beszélgetések, hogy mivel is jár egy ilyen állatka!) És itt nemcsak arra gondolok, hogy meg kell etetni, meg kell itatni, ki kell takarítani a helyét, meg kell sétáltatni, stb.!!! Hanem arra is, hogy bizony az ellátás költségeibe be is kell szállni! Hadd érezze a gyerek, milyen is az, amikor boldog tulajdonosnak mondhatja magát...

Mielőtt bárki felhördülne: ez már nagycsoportos ovis gyereknél is működik ám! Ha a gyerek igazán akarta az állatkát, akkor keresni fogja a lehetőségeket, hogy valahogyan pénzhez jusson – munkával. Olyan házimunkákat is bevállal pl., amelyek nem rá vannak osztva a családi munkamegosztásban. (Ezek a rendkívüli és önkéntes feladatvállalások díjazhatók pénzzel is.) Nálunk pl. a legkisebb gyerek a blogomba készít időnként illusztrációkat (imád rajzolni!), ezzel "keres" egy kis pénzt. Ő ajánlotta, arról nem is beszélve, hogy ezzel az én pénzkereső munkámban segít.

Ezzel a gyerek megtanulja, hogy:

- a célt nem elég elérni, meg is kell tudni tartani, és ennek anyagi vonzatai is vannak;

- felelősséget vállal;

- kialakul egy bizonyos munkamorálja.

 

Nálunk így kötöttük össze a kellemest a hasznossal: a gyerek élvezi a kisnyuszit (Mazsolának hívják), én meg azt, hogy a nyuszó gondozása nem egyedül rám szakadt.

Élvezetes pénzügyeket kívánok! 

Himer Csilla

pénzpedagógus

http://eznemjatek.com

http://penzmesek.hu