Erdélyi kopó

EbugattaTV | 2014.01.29

erdelyi-kopo.jpg

Középnagy testű kopófajta. Jóindulatú, bátor, kitartó. Könnyen tanítható, igénytelen, a szélsõséges idõjárást is jól bírja. Fejmormája, nyaktartása, törzsének arányai, erõs és izmos végtagjai, faroktûzése a közép-európai kopótípusra jellemzõ. Õsi magyar kutyafajta, amit a speciális éghajlati, terep- és vadászati viszonyok nemesítették ki. Két változatban tenyésztik. Egyik a hosszú lábú, másik a rövid lábú kopó. Vadászatokon vezetõjétõl távol is önállóan dolgozik, egy-egy vadászaton 80-100 km-t is lefut. Indulási helyére mindig visszatér. Jellegzetes munkája során három-öt kutyából álló füzérben használják, de önállóan is dolgozik. Alaptermészete nyugodt, kiegyensúlyozott, ugyanakkor határozott, temperamentumos. Gazdájához ragaszkodik, azt meg is védi. Remekül érzi magát társaságban, tökéletesen elvan fajtársaival. Egyéb háziállatok kevésbé vannak biztonságban tőle. Ez a ritka magyarfajta, csodálatosan kijön a gyerekekkel, idegenekkel szemben tartózkodó és gyanakvó. Szőrzete rövid és fényes a hosszúlábú változat szőre valamivel durvább tapintású. A hosszúlábú erdélyi kopó alapszíne fekete, azon cserbarna és néha fehér rajzolat látható, mely nem lehet nagyobb, mint a testfelülete egyharmada. A rövidlábú erdélyi kopó szőrzete vörösesbarna, fehér rajzolattal. Önálló gondolkodású értelmes és barátságos. Igazi vadászkutya, kiváló szaglással és végtelen kitartással. A vadászattal kapcsolatos tennivalókat szinte magától végzi, egyéb dolgokra is megtanítható, de ahhoz sok idő és türelem szükséges. Mozgásigénye nagy, napi néhány órás sétáltatás szükséges a számára. Szívesen fut és úszik. Határtalan vadászösztöne miatt mindig legyen rendben a kerítés. Manapság leginkább nyomkövetésre használják. Családi kutyának is kitűnő, de kizárólag sportos családok részére ajánlott.