Komondor

EbugattaTV | 2014.09.03

komondor

A legnagyobb testű magyar pásztorkutya; a népvándorlás óta őrizte a gulyát, a ménest. 

Könnyen megbirkózott ellenfelével, akár ember, akár farkas próbálta megdézsmálni a nyájat. A 19. században lassan fölöslegessé vált a nyáj mellett, a házak, majorságok őrzője lett. 

Napjainkban elsősorban különleges megjelenése, szépsége miatt tenyésztik. Legtöbbször visszahúzódó, méltóságteljes, nem kedveskedő természetű, de megbízható, hűséges kutya. Nagyon nyugodt, megfontolt, de ha úgy hozza a helyzet, roppant gyors, és hang nélkül, csak morranással félelmetesen támad. Önálló, de nem akaratos, ideális őrző eb. A területét nappal keveset mozogva, heverészve őrzi, de ébersége egy pillanatra sem lankad, éjszaka viszont állandó mozgásban van, őrjáratozik. 

A betolakodókat szembe támadja le, és nem a megsemmisítés, hanem a hatástalanítás a célja. Amíg a gazda meg nem érkezik, addig a rosszindulatú idegen nem moccanhat. Egyesek szerint a komondor mellett be lehet menni a portára, de kijönni nem. Kimondottan embercentrikus, szeretetét nem csak gazdájára, hanem a családtagokra és a közeli barátokra is kiterjeszti. 

A komondor legfeltűnőbb sajátossága a szőrzete. Mérete mellett ez a szőrzet teszi a komondort impozánssá, látványossá. Kialakulásában valószínűleg szerepe volt az ázsiai puszták szélsőséges időjárásának, és ez a vastag, nemezes szőrtakaró pajzsként védte a kutyák testét, amikor a támadó farkasokkal küzdöttek. Az időjárás viszontagságaitól is megóvta, nyáron a tűző napsugaraktól, télen a metsző hidegtől. Nagy termete és vastag szőre ellenére mozgása kimért, elegáns. 

Eredeti munkájából kifolyóan nem nagy igényű fajta, ha megvan a megfelelő tér a mozgásához és a gazdai szeretet, tökéletesen jól érzi magát. Az udvar, porta őrzése annyira a vérében van, hogy tanítani sem kell.