Sokan azt gondolják, hogy ez a kicsi szőrcsomó nem lenne képes komoly munkára, bár a fajta már sokat bizonyított az agilitypályákon, mégsem terjedt el más kutyás sportok rendszeres résztvevőjeként. A fajta nem vált még szét szervesen munka és show vonalra, mint fajtacsoport beli társa, a border collie, de a sheltie sem úgy nézett ki régen, mint a mai formája, neki is el kellett indulnia azon a hosszú úton, hogy úgy nézzen ki, mint ahogy napjainkban találkozunk ezzel a dús szőrű, mindenkit elbűvölő természetű kis rókával, akit ha az utcán meglátnak az emberek gyakran "kislesszi" felkiáltással köszöntenek.

 

 

Először is térjünk vissza részletesen a sheltie eredeti feladatához, a birkák melletti munkához.

Ez a kistermetű kutya a shetland szigetek viszontagságai közepette őrizte a kölyökbárányokat a ragadozó madarak éles karmaitól. A manapság sheltiet tartók gyakran szembesülhetnek azzal a ténnyel, hogy kiskutyájuk vígan kergeti a parkban időző madárseregeket, nos, ez a tulajdonság is a fajta terelőösztönére vezethető vissza, hosszabb  idő lenne kitérni a zsákmányszerző ösztön és a terelőösztön kapcsolatára, de annyit érdemes hozzáfűzni a témához, hogy ez a viselkedés a juhászkutyák sokféleségének köszönhetően minden fajtánál más és más intenzitással jelenik meg, azonban -bár a sheltie ritka vendég a terelőpályákon- nem sűrűn látni "birkagyilkos" egyedeket a fajtából.

 

 

Az alapvető feladatokat egy jó terelőösztönnel rendelkező sheltie hamar és örömmel  elsajátítja.  A terelés egy önjutalmazó munka a kutyának,tehát itt nincs szükség jutalomfalatra, a kutya az ösztöne kielégítésével jutalmazza magát.  Ez a fajta angol, azaz gyüjtő stílusban terel, a sorrend: elöl a juhász, majd őt követi a nyáj, és a kutya utolsónak a sorban mindig a juhász felé tereli, azaz gyüjti a birkákat, ezt úgy a legkönnyebb elmagyarázni, hogyha a juhász és kutyája körbe-körbe mozog, akkor a nyáj a középpont, a kutya és vezetője mindig egyenes vonalon mozognak egymással szemben a nyáj két oldalán egy körív mentén, ezt hívjuk balanszolásnak. Ezt a munkát megfigyelhetjük már az első nyájlátogatás alkalmával, a távolabbi munkánál is megmarad a balansz, de már kissé finomabb formában, kevesebb ívvel.  Az első és legfontosabb dolog a nyájról való lehívhatóság. Egy terelőösztönpróbán is kérheti a bíró az alapengdelmességi feladatok között a behívást, valamint a fektetést, ez fontos a kutyák kontrollálhatósága miatt, a későbbiekben, a távolabbi munkánál a kutya fektetése  a nyáj lassítására szolgál. A tanítási folyamatban következő feladat az irányítás, jobbra, balra, a nyáj eleje és hátulja fogalmának elsajátítása, kézjellel, vagy pálcával, bottal (nem fenyítő, hanem irányító eszközként!) segíthetjük kutyánk munkáját. Egy sheltie nem fog olyan jellegű távolsági munkával dolgozni, mint a border collie, így a kézjeleink elegendőek ahhoz, hogy ne kelljen kölön kézjel nélküli  vezényszavakat alkalmaznunk a képzés során.  Amikor már  egyenletes ütemben, a kutyát vagy bíztatva, vagy lassítva magabiztosan tudunk haladni a nyájjal, tudunk velük irányt változtatni, már biztos a kutyánk annyira a nyáj kezelésében, hogy megmutathatunk neki egy új szituációt, a karámba zárt nyájat, valamint az onnan kihozatalt, mint feladatot. Fontos, hogy kezdetben kutyánk csak szelíd nyájjal találkozzon a karámon belül, hogy semmiképpen ne szerezzen rossz élményt a birkákkal, akik a karámba beszorítva esetleg támadólag léphetnek fel a gyengébb kutyákkal szemben. A karám ajtaját kinyitjuk, szabad utat engedve a nyájnak, a kutyának pedig meg kell értenie, hogy a kerítéstől függetlenül a nyáj mögé kerülve a gazda felé hajtsa az állatokat,mint ahogy azt előzőleg, szabad terepen is tette. Kezdetben gondot okozhat a kerítésre „felragadt” nyáj karámból kihozatala. Hasznos, ha a sheltienk ismeri a „hangot” parancsot, hogy ilyen esetekben  mozgásra bírhassa a nyájat, és hajtás közben ugatással bírja rá a gyorsabb haladásra  a birkákat. Ha mindezen feladatokat a kutyánk elsajátította, jól irányítható, megbízhatóan reagál a vezényszavakra, ki tudja hozni a nyájat a karámból, már csak a nyáj helyben maradását,örzését  kell megtanítanunk, és hamarosan elindulhatunk kutyánkkal egy interbreed versenyen, vagy vizsgán, ami azt jelenti, hogy border collie és kelpie fajtájú kutyákon kívül bármilyen juhászkutyával ,tehát sheltievel is indulhatunk. Fontos tudnunk,hogy hosszú idő kutyánkat felkészteni egy vizsgára, de egy jó gazda-kutya kapcsolat felgyorsítja és örömtelivé teszi a felkészülési folyamatot.

 

 

A mai rohanó világban nagyon kevés gazdinak adatik meg, hogy a kutyája eredeti funkcióját betöltő elfolgaltsággal töltsék a szabadidejüket. A sheltie alkalmas a legtöbb kutyás sportra a tanulékonysága, mozgékonysága révén, így gyakrabban láthatjuk az agility, flyball és frisbee pályákon, edzéseken, valamint a dog dancing versenyek sikeres szereplőjeként. Mivel ezeket a sportokat nem csak juhászkutyákkal lehet művelni, hanem bármilyen fajtával, így több publicitást is láthatunk róluk szerte a világban. Agilityben a sheltie a mini méretkategória sztárja, fordulékonysága és gyorsasága meg is hozza a várt eredményt, általában a versenyek élvonalában találkozhatunk velük. A flyball pályán a futás és a labdaszerzés öröme hajtja az aktív sheltiet a siker felé, míg a dog dancing versenyeken  a legkülönfélébb trükkökkel és elemekkel gazdagított koreográfiákat láthatunk sheltievel dolgozó párosoknál. A felsorolásból is látszik,hogy milyen sokoldalú fajtát választ az, aki a sheltiet választja társként, és mivel a fajta sokszinűsége lehetővé teszi, hogy a gazdi a saját vérmérsékletéhez igazodó kölyökkutyát válasszon,így az általuk leginkább kedvelt sportot is megválaszthatják maguknak. A játékos sportokon kívül a sheltie alkalmas mentő- és terápiás kutyának is,és bár országunkban kevés példát látunk erre, de külföldön aktív résztvevőként tartják számon a fajta ismerői őket ezekben a komoly munkákban. A terápiás kutyák jelenléte a beteg emberek között jótékony hatást vált ki, segít a gyógyulási folyamat meggyorsításában, a sheltie barátságos, mókás kinézete, selymes bundája, és nem utolsó sorban a már sokszor említett tanulékonysága erre a feladatra is alkalmassá teszi. Sok laikus gondolná azt a fajtáról, hogy mentőkutyának nem alkalmas, hiszen pici mérete miatt biztosan nem bírja a megpróbáltatásokat…és mennyire nincs igazuk ! A kissé elcsépelt,de örökérvényű „kicsi a bors,de erős” mondás igaz rájuk is, egy megfelelően kondicionált, jó állóképességgel rendelkező sheltie ugyanúgy képes megtalálni a személyeket a romok alatt, vagy egy erdőben, és ugatással jelezni , mint nagyobb társai. Kis mérete miatt hozzáfér olyan helyekhez is, ahonnan pontosabb jelzést tud adni a vezetőjének az eltűnt személy hollétéről. A mentőkutya vizsgákhoz tartozó engedelmességi munkában, és a mozgó akadályok teljesítésében sem ismer lehetetlent a fajta, talán ez a legátfogóbb vizsgarendszer,ahol a sheltiek is megmutathatják,mit tudnak.

Miután több kutyás sportot számba vettünk a sheltie szemszögéből, meg kell még említenem, hogy nem sok ilyen fajta létezik, ahol ennyi féle személyiségű kutyát találni, rájuk nem lehet egy viselkedésformát ráhúzni,találkozhatunk, izgága,”intézkedős”, pörgős és-bár ez a ritkább- nyugodt,kanapékutya sheltievel is, bármelyik stílusú sheltie tulajdonosa a gazdi, biztos vagyok benne, hogy kutyája bármilyen sportban,munkában hű társa lehet és megtalálják a mindkettőjükhöz illő elfoglaltságot.Azt gondolom,hogy a kutyával való foglalkozás bármilyen sportban vagy területen, egy egész életen át tartó tanulás a kutyának és  a gazdinak egyaránt, és ennek a szeretete nem más,mint a kutya és  a gazda közötti fantasztikus team állandó fenttartásának a vágya,egy örök kapcsolat,amióta az ősember és a farkas egymásra találtak.

Végezetül szeretném megköszönni  Zazienak, az első sheltiemnek, hogy fantasztikus természete, tudásvágya és személyisége lehetővé teszi a mai napig, hogy a fentebb leírt sportok nagy részét kipróbálhattam vele, és némelyiket a a jelenben is komolyabban művelhetjük együtt.

 

 

Wiechner Boglárka