Gondolatok a tenyésztésről

Csóka Krisztina - www.damona.hu | 2016.04.19

Mostanában elég sok információ kering általánosságban a tenyésztésről, fajtatisztaságról, kutyaválasztásról, ezek között szeretnék egy kis útmutatást adni.

A tenyésztés elsősorban nemesítő tevékenység, a fajta jobbá tételét, fejlesztését, de legalább szinten tartását szolgálja. Sokszor hallani azt a kifejezést, hogy túltenyésztés. A helyzet az, hogy ilyen nincs. A tenyésztést, nemesítést nem lehet túlzásba vinni. Létezik beltenyésztés és vonaltenyésztés, mindkettő a szakértő tenyésztés egyik eszköze, és hozzá nem értő kezekben nagy károkat okozhat. Ezen kívül sajnos nagyban működik a szaporítás, amikor a minőség helyett a mennyiségé lesz a főszerep. Tenyésztésbe venni csak a megjelenésében a fajta standardhoz közelítő küllemű, egészségügyi szűrésekkel rendelkező állatokat szabad. Amennyiben örökletes betegségekkel terhelt, vagy küllemhibás egyedek produkálnak utódokat, megint csak szaporításról beszélhetünk.

Fajtiszta, vagy fajtatiszta? Beszéljünk most a kutyákról. Minden kutya fajtiszta, de nem mindegyik fajtatiszta. A faj, az egymással ivarosan szaporodásra képes egyedek populációja, pl. a kutya. A fajta a faj alatti kategória, a háziasítás során mesterséges szelekcióval  kialakított, hasonló külső és belső tulajdonságokkal bíró egyedek populációja, pl. a puli, vagy az uszkár, stb. A fajták kialakítása évszázadokon át folytatott nemesítés eredménye. Az a kutya fajtatiszta, akinek erről papírja (törzskönyve) van, hiszen az ő őseit generációkon át ismerjük. Amelyik kutya küllemileg ugyan nagyon hasonlít egy adott fajtához, de az ősei ismeretlen származásúak, ő x fajta jellegűnek nevezendő. Egyes fajtáknál, ahol nagyon kis létszámú a populáció, engedik az úgynevezett B törzskönyvezést, ahol szakértők küllemi jegyek alapján ismeretlen származású kutyát is besorolnak az adott fajta nyilvántartásába, de ilyenkor a szigorú szelekciós alomellenőrzés, és az utódok több generáción keresztüli fokozott megfigyelése nagyon ajánlott.

Amikor elhatározzuk, hogy egy kutyával szeretnénk bővíteni a családot, és már eldöntöttük, hogy fajtatiszta kutyát szeretnénk, kiválasztottuk a fajtát, akkor érdemes megismerni a fajta tenyésztőit. Vásárlás előtt jó, ha megismerkedünk több tenyésztővel, megnézzük a kutyáikat, megnézzük a körülményeket. Csak tiszta helyről vegyünk kiskutyát, ahol az anyát, és a többi tenyészkutyát is meg lehet nézni. Az apakutya sokszor nem lakik a családban, ilyen esetben érdemes őt is felkeresni. Az igazi Tenyésztő büszke a kutyáira, és előzetes egyeztetés után szívesen fogadja a leendő gazdákat. A legtöbb fajtában a törzskönyvezés már ismét folyamatosan működik, tehát amire a kölykök eladósorba kerülnek, már készen kell lenni a származási igazolásnak. A kiskutyát csak a papírjaival együtt, chippel, oltásokkal ellátva vegyük át! Nem szabad bedőlni a "majd küldöm" ígéreteknek, és jó, ha azzal is tisztában vagyunk, hogy a törzskönyv ára a tenyésztőknek 5500 Ft. Tehát, aki egy nagy értékű kutyát törzskönyv nélkül olcsón elad, annál valami a papírokkal nincs rendben, hiszen miért adna egy idegennek ekkora kedvezményt, ha 5500 Ft befektetéssel teljes áron is eladhatná a kiskutyát? Ezen érdemes elgondolkodni.  Aki törzskönyv nélküli kutyát vásárol, esetleg azt tovább szaporítja, az általa "szeretett" fajta leromlásához járul hozzá, és támogatja a rossz körülmények közötti megélhetési szaporítást, és legtöbb esetben a későbbi orvosi költségek messze felette lesznek egy jó helyről származó kiskutya vételárának.

Aki úgy dönt, hogy nem vásárol, hanem inkább örökbefogad, ezzel megment egy kis életet. A legtöbb állatvédő szervezetnél is már örökbefogadási szerződéssel, ivartalanítva, vagy ivartalanítási kötelezettséggel lehet kutyát választani. 

tenyésztésről