Ausztrál juhászkutya

Kaleido Star Kennel | 2015.12.20

Az ausztrál juhászkutya neve igazán megtévesztő lehet, hisz valójában nem sok köze van Ausztráliához. A fajta őshazája az USA.
Az aussie egy nagyon fiatal fajta, a története is elég rövidnek mondható és meglehetősen homályos.
Annyit azonban készpénznek vehetünk, hogy a fajta kezdetei a 19. századig nyúlnak vissza, az európai, latin amerikai és ausztrál pásztorkutyák játszottak szerepet kialakulásában.

aussie.jpg
A 19. században sok európai érkezett a Keleti Partra kutyáikkal együtt. Az itteni klíma hasonlít Spanyolország északi területeihez és Franciaországéhoz. Ez nagyon kedvező volt nekik és a kutyáiknak is. Ezek a telepesek elsősorban a baszk területekről érkeztek, és az ő kutyáikat lehet tekinteni az aussie tenyésztés alapjának.
Mikor 1848-ban kitört az aranyláz, a telepesek a Keleti Partról elindultak Amerika Nyugati partja felé, és vitték magukkal kutyáikat is. Ezek a kutyák nehezen viselték a Kaliforniai meleget és a száraz éghajlatot.
A Nyugati Partra azonban máshonnan is érkeztek emberek, Latin Amerikából és Ausztráliából is többek között. Az ő juhászkutyáikkal, valamint feltehetően az angol pásztorkutyákkal is, keveredve alakult ki az aussie maira jobban hasonlító alakja.
Az aussie remek munkakutyának bizonyult, és akkoriban elsősorban emiatt tenyésztették őket, a marhacsordák terelése volt az elsődleges feladatuk.

aussie2.jpg
Még az amerikai őslakosok is nagy megbecsüléssel adóztak a „szellem szemű” kutyáknak, és úgy gondolták, hogy szerencsétlenséget hozna, ha bántanák őket és gazdáikat.
Az aussie nevére is vannak elméletek, de a legvalószínűbb talán az, hogy az ausztrál pásztorkutyák blue merle színe miatt minden ilyen színű kutyát ausztrál pásztorkutyának neveztek, és ez a név rajta ragadt a fajta egészén. (A '30-as évek leírásaiban csak 'blue dog' néven is emlegetik őket néha)
Igazán megbecsülté a nagyközönség számára nem csak rendkívüli munkaképessége miatt vált, hanem dekoratív, bohókás külleme miatt; ez tette őket az Amerikában nagyon népszerű, lovas rodeók sztárjává is. Az aussie tarkabarka színeire felfigyelt a közönség, így hamar megjelentek filmekben és tévés műsorokban is.

 

 aussie3.jpg

Az aussie legfőbb küllemi adottságára, tehát arra, hogy nincs farka, többféle magyarázat van. Nagyon valószínű, és talán az igazsághoz az állhat legközelebb, hogy a marhaterelő kutyáknak a farka könnyen megsérülhetett, és ezért a vágás egyszerűbbnek tűnt. Valamint akkoriban ez egy jelzés is volt, hogy a munkakutyák farkát gyakorta eltávolították (pl. bobtail, sőt egyes esetekben a border collieknál is).
Az első nagy klub 1957-ben alakult (ASCA), a standardot 1967-ben fogadták el, a regisztert pedig 1980-ban vonták össze a több kisebb klubtól. Az Amerikai Kennel Klub (AKC) 1992-ben fogadta el a fajtát, és megalakult az AKC-n belüli hivatalos klub az USASA.
Amerikából 1985-ben érkezett Angliába a fajta. A Kennel Klub 1995-ben vette fel az Import regiszterbe, és adott a fajtának ideiglenes standardot, majd 2000 januárjában lett a Kennel Club teljes jogú tagja.

 aussie4.jpg

Az aussie egy nagyon új fajta Európában, igazán csak most kezd el vele ismerkedni a kutyás társadalom. Mégis, annak ellenére, hogy a kiállításoknak csak 2000 óta teljes jogú tagja, elmondható az, hogy szinte berobbant a show világba és nagyon gyorsan vált rendkívül népszerűvé. Ennek okaként talán megnevezhető az, hogy amellett, hogy rendkívül dekoratív és két mintázatban hasonló példányt találni is nehéz, nagyon intelligens és kevés olyan területe van a kutyákkal való munkának és sportnak, ahol ne lenne használható.

Családi kutyának ideális, könnyen tanul és alkalmazkodó. De nem ajánlható mindenkinek, nagy mozgásigénye és foglalkozásigénye van, szeret láb alatt lenni. Hajlamos a dominanciára, nagyon következetes nevelést igényel, mert ha egyszer valamit megengednek nekik, akkor már nehéz róla letiltani. A többi kutya pedig gyakorta nehezen viseli az aussie kirobbanó energiáját és egyedi játék stílusát. :)

Az aussie az igazi „tömör gyönyör” jelzővel illethető leginkább, közepes méretű kutya, átlagban 48-56cm közötti, ehhez a mérethez 15-25 kgtartozik, valamint elképesztő izomzat és mérsékelten vastag csontok. Igazi "repülő" kutyák, az erőteljes hátsó izomzatuk és végtagjaiknak hála hatalmas akrobatikus ugrásokat tudnak bemutatni.

 

Az aussie mozgása magával ragadó, ami igazán a farkatlan példányoknál érvényesül teljes mértékben. Térölelő, harmonikus mozgása van, végtagjai párhuzamosan mozognak a test középső tengelyéhez képest. Mikor gyorsabb sebességre kapcsol, a mellső és a hátulsó mancsok közelítenek a test középsősúlypont vonalához, miközben a hát egyenes marad.

 aussie5.jpg

Arckifejezése nagyon kedves. Szemei enyhén mandulavágásúak, lehetnek barnák (sötéttől a világosig), kékek, vagy ezek kombinációja (márványozott, felemás).

Fülei háromszögletűek, nem túl nagyok és vastagok, magasan tűzöttek. Figyelő helyzetben előre vagy oldalra fordulnak, mint egy rózsafül.

Orra és az ajkak feketén pigmentáltak, a vörös és a red-merle példányoknál ez barna. A merle kutyáknál megengedett a nem teljes pigmentáció (egyéves kor után ez max. 25% lehet). Harapása ollóharapás (tétharapás is megengedett).

A koponya hossza megegyezik a szélességével, a koponyatető enyhén ívelt vagy sima. A stop mérsékelt, de jól látható.

Háta egyenes, erőteljes és vízszintes a martól a csípőig, fara mérsékelten csapott. Mellkasa nem széles, de mély, mellkasa nem hordóalakú és nem lapos, bordái jól íveltek és hosszúak.

Már említést tettem az aussie különleges színezetéről, amihez egy nagyon különleges, időjárásálló, közepesen hosszú szőrzet is tartozik. Az aussie szőre mérsékelten hosszú és közepesen vastag, lehet hullámos vagy egyenes. Fejen egészen sima. Törzsén a szőr formakövető, enyhe gallérja van és a mellső lábakon zászlókat visel.

Legjellegzetesebb pontja pont az, ami hiányzik, tehát a farok. Az aussie farka lehet természetesen csonka vagy vágott. Vannak hosszúfarkú példányok is (ilyen esetben kiállításon jobb, ha a farok nem törött és megfelelő hosszúságú, de mivel farok tartás nincs rögzítve a standardban és nem is volt szelekciós tényező, ezért néha elég extrém faroktartásokat (kunkorodó, magasan hordott) és farok hosszakat (fél, negyed farok) is látni, de ezek se kizáró hibák.

A már sokat emlegetett színei: black trikolor (fekete, cser és fehér jegyekkel), blue merle (ezüstös alapon feketével melírozott cser jegyekkel és fehérrel), red trikolor (sötétebb vörös, cser jegyekkel, valamint fehérrel), red merle (világosabb vörös alapon sötét melír, cser és fehér jegyekkel). Ezek a színek mind elfogadhatók cser jegy vagy fehérjegy nélkül is.

Balázs Judit

Kaleido Star Kennel

http://kaleidokennel.hu/

 

Ebugatta TV hírlevél

Ha elsőként szeretnél értesülni az Ebugatta híreiről, játékokról, programokról, speciális ajánlatokról, iratkozz fel hírlevelünkre!

Kérjük add meg e-mail címed!