Hát ugyanezeket éltem meg én is! Hiába volt a rendőrségi feljelentés a hatósági állatorvos elsimította az állatkínzás tényét. A harmadik fellebbezést már nem is adtam be! A gyomrom kevereg az egésztől ami itt folyik az állatokkal! Az embernek már sokszor elég a szűnni nem akaró szélmalom harc ,amit folytatunk az állatokért, és nem érdemlik meg a hatóságok szerint a megillető védelmet. Mi lett a kecskével? Meg a többi állattal?
Tájékoztatnál?
Üdv: Tillmann Józsefné
segitomancs@freemail.hu

21. század, Európa/Zalaszentbalázs!!!!!!!!
A Zalaegerszegi menhely állatvédő szolgálata Igaz Claudia keresett
meg, hogy a fent jelzett faluban egy "gazda" iszonyatos körülmények
között tartja 4 kutyáját. Az egyik lába eltört egy baleset során. A
"gazda" nem hajlandó orvoshoz vinni. Megpróbálják hatósági eljárás
keretében elhozni a kutyát. Csontsebész kellene és valaki aki
vállalja a költségeket. Mivel a leírás szerint a kutyus széttörött
lába kifordult és rosszul fort össze és tele volt sebekkel, vállaltam
az orvoskeresést. Szombat este hívtak, hogy állatorvossal és
rendőrökkel kimentek a helyszínre. A tulaj tiltakozott a szemmel
láthatóan nyomorékká tett kutya szemmel látható végzetes sérülése
ellenére. Azonnal elindultam Pestről Zalaszentbalázsra. Elértem a
Nagykanizsai város kapitányság ügyeletesét és hosszas jogértelmezési
vita után előkerítették a helyileg illetékes hatósági állatorvost, aki
nagy nehezen egyetlen kutya a sérült lábú elkobzását javasolta, de a 3
másik iszonyúan lepusztult ebet hegyben hagyatta a rendőrökkel, 4-5
óra vitát követően.
Zalaegerszegre menetítették a sérült kutyust. Életem egyik
legmegrázóbb élménye volt a találkozás vele. Lába 3-4 helyen zöldgaly
töréssel eltört. Diszlokálódott, 180 fokkal kifordult térd alatt, a
láb első fele alulra került és a kutya egy kényszer kaszáló
mozdulattal csúszkál a törött alsó lábszáron, ahol egy másodlagos
talpfelület alakult ki, amelyről a bőr, a hús lekopott és nyílt sebes
csonton csúszkál a talajon a szerencsétlen eb. Iszonyú állandó
fájdalmai lehetnek hosszú hónapok óta. A kutya (eddig neve sem volt)
Lujza lett a keresztségben, mindezek ellenére töretlen bizalommal van
megmentőivel szemben, csóvál,ugrál, bújik, puszil, ölbemászik,
dorombol, mint egy macska. 75 ezer év alatt a kutyában az ember iránt
egy olyan feltétlen tisztelet és bizalom alakult ki, amelyet ilyen
szemét alakok sem tudnak kiölni a kutyákból. Sérülésével, nyomorúságos
kényszermozgási lehetőségével mit sem törődve örült a simogatásnak, a
finom falatoknak. Lujza csont és bőr, vészesen kiszáradt (másfél liter
ásványvizet ivott meg 5-6 óra alatt) fénytelen, spröd a szőre,
korpás, büdös, ápolatlan. Mindezek ellenére vidám, imádta az autózást,
lelkesen sétál bárhol, ha megállunk, ismerkedik az új világgal, amely
eddig a poklok poklát jelentő koszos udvar volt ezidági. Azonnal
felhoztam Pestre, már saját díványon aludt, puha párnán, kapott
fájdalomcsillapítót, antibiotikumot, vitaminokat, immunerősítőt stb.
Az első orvosi konzílium megvolt Varga dokinál, sajnos az a lesújtó
diagnózis, hogy nem menthető a lába, de a megerősödését követő
amputáció után teljes életet élhet három lábon. Még további
csontsebészekkel, lábspecialistákkal konzultál a doki, de sok remény
nincs, és a döntést végül nekem kell meghozni (senkinek sem kívánom,
hogy ilyen felelősség és sorsdöntő itélethozatal súlya kerüljön a
vállára)
Egész nap velem utazott a kocsiban, voltunk macskát menteni, kaját
osztani stb. Mindenkit lenyűgözött kedvességével, élniakarásával,
ahogy bice-boca törött csonkján közlekedik, ahogy bújik mindenkihez,
örül a becéző szavaknak, puszilkozik kutyával-macskával, és farka nem
áll meg egy pillanatra sem, csak csóvál és csóvál. Ha emberben lenne
ilyen személyiség, nem is tudom mit kezdene vele a világ.

Dolgos hét következik, az orvosi szakvélemény alapján - mivel a
súlyosan sérült kutyát nyomorékká tette a tulajdonos, azzal, hogy nem
vitte orvoshoz és tartós intenzív fájdalmat okozott neki, így
megvalósította a Btk. 266/B Par. (1) szakaszában nevesített
állatkínzás bűncselekményének tényállását. Hétfőn büntetőfeljelentést
teszek az illetékes Nagykanizsai Rendőrkapítányságon, egyidejüleg a
helyi jegyzőnél kezdeményezem az állattartástól történő eltiltását és
a maradék 3 kutya elkobzását. Az esetnek széles media nyilvánosságot
adunk. Kérek mindenkit küldje el az anyagot minden lehetséges sajtós
ismerősének. A gyanúsított: Kocsis Csaba, Zalaszentbalázs, Kossuth L.
utca 186. A koronatanú Lujza.

Lakos György

Zalaszentbalázsi előzmények:

Kb. egy hónapja kaptunk egy bejelentést egy Józsi nevű kedves
embertől, kér minket, látogassunk el hozzájuk, nézzük meg testvére
milyen módon tartja az állatait...
Mi így is tettünk, rá pár nappal ellátogattunk a helyszínre, ahol
rettenetes dolgokat tapasztaltunk. Józsi a jószívű testvér megmutatta
nekünk a portát ahol ők ketten a testvérével élnek. Hozzáteszem Csaba
teljesen önkényesen költözött a házba, Hahóti házát pedig kiadta
albérletbe...Ez azért érdekes mert elvileg ő hivatalosan nem is itt
lakik, és mivel a másik két testvér lemondott a Józsi javára
tulajdonjogilag, ezért neki csak 1/4-ed része van a házban, illetve a
területen. De ő ezt önkényesen egy szemétteleppé változtatta tele
veszélyes hulladékkal, közművek egyáltalán nincsenek, ezen a szegény
Józsin meg álmában a patkányok mászkálnak...Szóval eltudják képzelni,
az állatok nem éppen elfogadható körülményeit. Négy kutya, mindegyik
rövid láncon, az egyik a szénakazalban, a másik egy fém hordóban, a
harmadik törött lábbal már másfél éve...sorolhatnám... Józsi
megmutatta a "tápálékot" amit Csaba nap mint nap kutyáinak szán.
Láttam a saját szememmel, krumplihéj, narancshéj, hát talán
nevezhetnénk háztartási hulladéknak. Jah és mindez már összeforrva,
mert valami furcsa levet is eresztett a maradék, vagy rá öntötte ez az
őrűlt, nem tudom...minden esetre én a disznómnak nem adnám, ha
lenne...
Minden kutya rendkívűl alúltáplált, edényük egyik alkalommal sem volt
(négyszer voltunk a helyszínen) még a környéken sem, vizet nem látnak
csak ha az ég kegyes hozzájuk eső formájában...
A törött lábú kutya esete renkívűl szívbemarkoló. Másfél éve eltörte a
lábát, ami össze- vissza forradt össze, az alsó lábszára dagadt, sebek
rajta,a hogy érzéketlenűl(remélem érzéketlenűl) húzza a tégla
törmelékeken...Szerencsétlen egy nagyon vastag, nagyszemű talán
haszonállatoknak való láncon élt, csodálom, hogy egyáltalán feltudta
emelni magát ezzel a súllyal, és mínusz egy lábbal...
Természetesen az első alaklom után feljelentést tettünk a HEROSZ ÁVE
ZMSZ nevében, a nagykanizsai rendőrkapitányságon. Rá egy hétre a helyi
állatorvossal (Z.szentbalázsi) kilátogatott a helyszínre a rendőrség,
és a doktor úr megállapította MINDEN RENDBEN VAN. Én személyesen
beszéltem vele telefonon, mert már nem bírtam várni a soromra, és
közölte vele, hogy minden rendben van. Viszzakérdeztem tőle, látta-e
a törött lábú ebet? Igen, látta. Látta-e a sérüléseit? Nem, azt nem
látta. Kérdem én, akkor,hogy vizsgálta meg?A kapuból?
Látta-e a kecskét aki bevan zárva egy sötét pici lukba, soha nem látva
a napfényt? Igen, látta.
Tápláltságuk? KÖZEPESEN TÁPLÁLTAK.
És a számomra magyarország helyszetét hűen tükröző hozzáállásból
következő mondat: "HÖLYGEM, ENNYI ERŐVEL SOK HELYRE EL LEHETNE
MENNI.."
Uram, innét is üzenem, az állatvédelmi járőrszolgálat azért alakult
meg,hogy minde egyes bejelentett esetet megvizsgáljon, hogy
rajtaütés-szerűen végigjárjon falvakat.. Voltunk Söjtörön, Zala megye
legnagyobb településén, Deák szülőhazájában, ahol pl.-ul
megállapíthattuk nem sok hely van egy ilyan közel 600 házas
településen ahol intézkedni kellett, az akcióról készült újságcikk
azóta is büszkén kinnt van a Söjtöriek honlapján...
MIVEL ÁLLANDÓ TELTHÁZ VAN A ZALAEGERSZEGI MENHELYEN, A KUTYÁK PEDIG
VÁRÓLISTÁN VANNAK AZ UTCÁRÓL, EL KELLETT KEZDENÜNK HOSSZÚTÁVÚ
MEGOLDÁSOKON GONDOLKOZNI. MERT MINDEN EGYES FALUBAN, TELEPÜLÉSEN VAN
EGY-KÉT SZAPORÍTÓ AKIKNEK A KUTYÁI FOLYAMATOSAN ELLENEK, AZTÁN VAGY AZ
UTCÁRA VAGY VALAMI ROKONHOZ KERÜLNEK SZINTÉN SZAPORÍTÓNAK ÉS FOLYAMAT
ISMÉTLŐDIK ÉS ISMÉTLŐDIK....
És nagyon nem hiányzik nekünk egy ilyen állatorvos aki megállapíitja
a káoszra,hogy rend. Hozzáteszem az egyik kutya már vemhes, nem baj,
mad lesz nyolc-tíz alúltáplált kutya...
A nagykanizsai rendőrkapitányság természetesen az orvosi vélemény
(hozzáteszem nem igazságügyi orvosi szakértői vélemény) alapján
elutasította a feljelentésemet.
NAH,GONDOLTUNK EGY NAGYOT. Szombaton elindultunk, Jószi lemondó
nyilatkozatával, hiszen ez az őrűlt igazából a többségi tulajdonos
portájára szó nálkül vitte az állatokat akik aztán maradta a
sorsukra...Józsi aláírta,hogy ő beleegyezik az állatok
elszállításába...Gondoltuk ennyi elég lezs, legalábbis nem minősűl
lopásnak a dolog.
Ki is érkeztünk vagy tizen a helyszínre. Eleinte simán ment, bár Csaba
neki ment az újságírónknak, amiért aztán sűrű elnézést
kért...próbáltuk meggyőzni, jobb lesz mindenkinek, de hát csak kihívta
a rendőröket, akik aztán a tiltó határozat miatt visszarakatták velünk
a már lenyugtatózott ebeket. Snekinek nem kívánom ezt az érzést...
Igazából a rendőrök is ki voltak akadva, látták az állatokat, nekünk
adtak igazat, de fő a törvényesség.
Ebben az országban annak van joga aki nem tudja bebizonyítani,hogy övé
a kutya mert még egy oltási könyvet se tud bemutatni (nincs is)
éhezteti őket, nem is az ő telkén vannak, de mégsem tudtunk mit
tenni...
Nagynehezen elértük, Lakos Úr segítségével,hogy kiküldjenek egy
Nagykanizsai állatorvost, aki már este kilenc óra tájt talált minket.
Ő megállapította,hogy a törött lábú kutyának azonnali ellátásra van
szüksége. Akkor,hogy is van ez? Az első állatorvos szerint azzal is
minden rendben...
A tápláltságukat kérdezve ismételten elhangzik a már jól ismert
mondat: "Hölgyem, ennyi erővel sok helyre el lehetne menni..."
A kecske pedig Csabánk bemondása alapján már 14 éves...IGEN ÉS????HA
én öreg leszek bezárnak egy sötét lukba? és nem adnak táplálékot?!?!

Az eredmény: Csak a törött lábú kutyust hozhattuk el, érte Lakos
György Állatvédő indult el Budapestről, végig utazta az egész éjjelt,
időt, fáradságot nem sajnálva. Ő vállalta a kutya kezeltetését,
gondozását. Csodálatunk és örök hálánk érte....

NINCS MÁS VÁLASZTÁS MINT AZ EMBEREKET TUDATOS ÁLLATTARTÁSRA NEVELNI.
Látniuk kell,hogy tetteiknek következménye van, másképp az életbe nem
gondolkoznak el...ANNAK A KUTYÁNAK IS CSAK EGY ÉLETE VAN, MINT NEKEM
VAGY BÁRKINEK EZEN A FÖLDÖN. És jogai is vannak tetszik, nem
tetszik....

Állatbaráti üdvözlettel:
Igaz Klaudia
elnök-helyettes
HEROSZ ÁVE Zala Megyei Szervezete

Ózdon tegnap állategészségügyi ellátási akció volt a bolhák miatt, a
teljes állománynak, külső-belső parazitamentesítés és a gazdihoz
kerülő kutyák felszállítása orvoshoz oltás céljából. Az összes kutya
és macska (egy vad csak félig) ellátásra került. Nagyon jó fej
macsekok is vannak Ildikónál. A kutyák egyetlen zokszó nélkül tűrték
az ellátást. Egy morrrrgás, harapás nem volt. Nagyon szép állapotban
van az állomány. Jól szocializáltak. Három kutyával utaztam éjszaka
vissza, nagy helyezkedés volt ki utazik az ölemben, az egyik szuka,
aki aznap látott életében először, frissen becserkészett kóbor, az
Ózd-Pest utat ölembe hajtott fejjel utazta végig, a másik nagy csak a
vállalmra tudta hajtani a fejét útközben, és a kicsike csak
fészkelődött egész úton, hogyan tudna valahogy mégis az ölembe
feküdni. 150-nel autópályán így biztonságos.
Anikó egyet még az éjjel átvett, megy Uzsára. A másik kettő nálam
csövezik, vasárnap Anikó viszi Szentesre. Köszönet érte. Az Uzsi fuvar
költsége nagyrészt összejött, a végét kiegészítettem. A Szentesi
fuvarral Ildikó még gyűjt.
Bubó küldött Ildikónak pénzt KIZÁRÓLAG ember-kajára, mivel Ildikó az
elmúlt időkben minden pénzét a kutyákra költi, magának soha egy jó
falatot nem vett. Ellátás után bevásároltunk Ildikóval együtt, lett
dözs, meg kulinária, meg inyenckedés....Ildikó nagyon nagyon
megérdemelte! És remélem boldog is vele. Néha gondolni kell arra, hogy
az állatvédők hosszú időkön át saját maguktól vonják meg a finom
falatokat, csak hogy a védenceiknek jusson. Nagy vitánk volt
Ildikóval, hogy a sonka, pulyka párizsi, tej, tejfel az ŐVÉ, nem a
gyerekeké. Kompromisszumként két rúd pulyka párizsit vettünk egyikből
lehet jutsifalcsi, de a másik csak Ildikóé.
Ági kajaküldeményének is nagyon örültek.
Kösz mindenkinek a küldeményekért. Lakos

nézzétek meg Claudia videóját:
A sérült lábú azóta nálam van, lábát bekötöttük, a sebeket ellátuk,
fájdalomcsillapitásról gondokodtunk. Roborálása megkezdődött, zabál,
mint egy hízásra fogott mangalica, vitaminok, immunerősítés, stb.
készülünk a műtétre.

A frontok miatt -nem éreztem jól magam - egy napig nem mentem haza,
tegnap Ózdon csavarogtam, éjszaka értem csak haza.
Lujza, mivel 36 órát nem látott, elképesztő hisztériát csapott
hazérkezéskor, felverte a falut, kiabált, huppögöt, ugatott, dumált,
két lábán ugrált, körbenforgott, vinnyogott, a hátán fetrengett égnek
álló lábakkal, dorombolt, harapizott, pofánnyalt, felugrott beteg
lábával, hogy puszit adhasson. Elképesztő színjátékot rendezett,
mintha nem csak 6 napja ismernénk egymást és mintha nem csak másfél
napig lettem volna távol. Ennyi emberektől elszenvedett gyötrelem,
kín, fájdalom, megaláztatás, mellőzöttség után van benne bizalom és
szeretet a kétlábú iránt. Ez a világ csodája, pontosabban a kutyák
csodája.
Ildikó tegnap elmesélte "A szeretet nem ismer határokat" történetét,
nagyon egybevágott néhány órával késöbb Lujza frenetikus
örömkitörésével. Eyre jobban szeretem és tisztelem az állatokat.

Embertársaimról csak két apró adalékot mesélnék el.
Éjjel Ildikóval kimentünk egy Ózd melletti falu mellé kóborkutyát
megetetni. Gyönyörű hosszúszörű farkas a senki földjén az országút
alatti esőlevezető csatorna betongyűrűjében lakik. Kidobták az
országúton, valószínüleg arrafelé, beköltözött a csatornába, Írtóra
fél, támad, Ildikót meg is kapta. Szörnyű sovány, elgyötört, de nem
mozdul, várja vissza az út mellett a Gazdit, aki biztos visszajön
érte. Csak valami tévedés lehet, érte jön a Gazdi, minden autóban Ő
ülhet. Kap kaját, vizet, barátságos szavakat, becézést hivogatást, nem
jön ki a lyukból, védi, nem volt esély a befogására. Ha elcsendesedik
a környék kijön az út szélére figyeli a kocsikat, na ebben már biztos
a Gazdi lesz, már itt is van érte, ujra együtt lehet kétlábú
barátjával(?). Adtunk neki finom falatokat, vizet és megyünk ujra
barátkozni egy késöbbi befogás reményében.

Hazafelé kellemesen kocsikáztunk, csak egy feladatunk maradt: a
kanyargós úton, szerpentínen az egyik igazán nagy sebességgel nem
megtehető útszakaszon egy gyönyörű, hatalmas kandúr feküdt elütve.
Nagyon nagy ügyesség kell egy macska ilyen szakaszon történő szándékos
elgázolásához, mert véletlenül nem lehet. Gratulálunk a helyi Niki
Laudának, sikerült elgázolnia. Legalább kegyeletből annyit megtehetett
volna, hogy leviszi az útról, hogy ne menjenek át rajta még 100 autó,
és ne lapítsák szét felismerhetetlenségig, hátha arra megy a volt
gazdija és hazaviheti eltemetheti és nem marad örök bizonytalanságban
mi lett a kedvenc cicájával.
Sokat nem tehettünk érte, megálltunk, áttettük az út mellé a fűbe,
hátha arra megy gazdija és lesz lehetősége megadni neki a
végtisztességet.
Magyar valóság, 2010.

http://www.youtube.com/watch?v=xEZtm8xM_CA